Pedig nem fognak sokáig...
Manapság az öngondoskodás szó már szinte ingerszónak számít. Azokat a szavakat nevezzük így, amik feszültséget, idegességet váltanak ki az emberekből. Az öngondoskodás azonban ugyanúgy egy szokás, mint a fogmosás. Kialakítható, s ha megtörtént, már igényünk van rá.
Az lett a "normális" hogy egy családnak 2-3 futó hitele van.
A mindenütt megjelenő és arcunkba ordibáló reklámok ugyanis gondoskodnak arról, hogy mindenből többet, jobbat, újabbat, szebbet akarjunk.
Régebben hallottam a TV-ben egy reklámot: "Karácsonyra jobb TV-t érdemelsz!" Mit gondolsz hányan dőlnek be ennek a rádumáló, alattomos kis mondatnak? Rengetegen. Pláne ha többször hallják, amiről a reklám megrendelői természetesen gondoskodnak. Az ember hallja főzés közben, és tudat alatt felsejlik benne életének minden "nyomora" és "rádöbben", hogy ő VALÓBAN jobb TV-t érdemel. Természetesen a reklám úgy van megkomponálva, hogy az ember úgy érezze Ő TALÁLTA KI, hogy kell egy új TV! Amit aztán azonnal meg is magyaráz, mintegy önigazolásként saját magának, hogy legalább ennyi öröme legyen. Majd megy és megveszi. Ha hitelre, hát hitelre. A reklám megrendelője meg kajánul dörzsöli a kezét: "Háhá, tudtam, hogy ez bejön!"
Vagy gondoljunk csak a mobiltelefon piacra. Őrület, hogy mennyire meg lehet bolondítani ezzel az embereket! IPhone 5, 6, 7 ... s majd jól ki fogják találni a 8, 9, 10-es verziót is, és valószínű ellenállhatatlanná is teszik, hiszen ha valami ennyire kelendő, azt bizony nyomatni kell. (Érdekes, hogy a legtöbb ember elítéli és utálja a reklámokat s mégis rendre bedől nekik.)
A fogyasztói berendezkedést szolgálja az ipar "gyatrásítása" is, mivel a háztartási készülékeket is elkezdték úgy gyártani, hogy pár éven belül újat kelljen venni belőlük.
Van egy autószerelő ismerősöm. Mindig hozzá viszem a kis pirosat, ha valami baja van. Ugyanis rendre kiég a bal első szeme. Néhány havonta cserélni kell. A jobb (mivel jobb) :) jól bírja, de a balik gyengélkedik. Szóval legutóbb mondja a srác, hogy van egy haverja az egyik nagy izzógyártó cégnél, ahol időt s pénzt nem kímélve hoztak létre olyan izzókat, amiket néhány havonta cserélni kell. Amikor a legelsőket legyártották nem igazán felelt meg - nekik - a minőség, mert túl sokáig égett. Tehát kicsit "megmotiválták", hogy hamarabb feladja. Én meg mehetek izzót cserélni...
Megszoktuk, hogy ez van. Ez lett a normális. S ez a korábban nem tapasztalt "vidd el most és fizess később"- szindróma évtizedek alatt, lassan, de biztosan beszivárgott a mindennapokba, megtelepedett a tudatalattinkban és áthatotta az életünket, blokkolva a józan eszünket.
Akik nem hagytak fel az előre gondolkodással, jól jártak. Megfigyelted már, hogy akik józanul, megfontoltan előre terveznek, mindig jól járnak?
Mert aki bölcsen gondolkodik, nem vesz fel pl. áruhitelt olyan dologra, amit zsebből, készpénzből nem tudna finanszírozni.
Aki előre néz föl van készülve olyan váratlan helyzetekre is, amikre igazán sosem lehet fölkészülni, ám mégis mindig késznek kell állni rá. Pl. munkahely elvesztése, baleset, betegség, pénzveszteség. Hogyan tudnak mindig készen állni? Mert van B tervük. Ennek pedig az az alapja, hogy megtakarítanak, tehát nem élik föl a teljes jövedelmüket hónapról-hónapra.
Neked van B terved?
Tudod. Olyan "útvonalterv" ez, mint a hotelekben a menekülési avagy kiürítési terv. Ami okos kis nyilakkal mutatja, merre kell iparkodni, ha ég a ház. Nos, gondolom nem mondok újat, ha kijelentem, mindenkinek kellene, hogy legyen egy pénzügyi menekülési terve is.
Mihez kell?
Nos, ugyanahhoz mint a hotel esetében, csak átvitt értelemben. :) Hogy tudd, mihez tudsz nyúlni "ha ég a ház"!
Hogy tudd, miből és hogyan fogsz megélni nyugdíjasként.
Hogy tudd, hogyan tudod gyarapítani a nehezen megkeresett forintjaidat.
Hogy tudd, mikorra, mekkora jövedelemmel tudsz számolni.
Hogy föl legyél készülve arra az esetre, ha 'neadjisten' bedőlne a bankod.
Hogy legyen egy hosszú távú jövő-stratégiád, amit a gyermekeidnek is átadhatsz.
Tehát összefoglalva, azért, hogy a Te kezedben legyen a gyeplő. S hogyan állhat össze egy ilyen terv? Erről lesz még szó.