Megtakarítás? Oké, de mit válasszunk?

Ma, Magyarországon vajon milyen a befektetési hajlandóság?

Mondhatnánk, hogy jelenleg igen csekély, mivel 2013 év végén 2559,7 milliárd (!) forintnyi készpénzt tartott magánál a lakosság. 11 %-kal többet mint egy évvel korábban. Ez történelmi csúcsnak számít, csakúgy mint a folyószámlabetétek összege, amely az év végén 2333,9 milliárd forint volt, és 18 %-kal növekedett egy év alatt. A lakosságnál lévő likvid betétek összege így meghaladta a lekötött betétekét.

Ha megnézzük, hogy ma, Magyarországon, általában miben tartják a pénzüket az emberek, 3 dolog azonnal szembeötlő:

• bankbetét
• életbiztosítás
• lakástakarék

Mire következtethetünk az eddigiekből?

Egy egyszerű tényre. Arra, hogy akár bankban tartjuk, akár a párna alatt a megtakarításunkat, az ki van téve az inflációnak. Nem kerülhetjük el a pénzromlás rémét.

A bankbetét

A bankbetét sokszor a legnyilvánvalóbb választás. Ha valaki nem kívánja elkölteni az egész fizetését, sok esetben a bankszámláján hagyja a maradék összeget lekötetlenül, hogy ne legyen elvágva a pénzétől, hiszen bármikor szükség lehet rá. Igen ám, csak a hozammal van itt egy kis bökkenő. 
Mivel a "csak úgy bankszámlán hagyott" pénz, nem érték a banknak, hiszen nem tud "ga(rá)zdálkodni" vele, ezért kamatot sem fizet utána. Az infláció viszont hat rá. Minél később költjük el ezt az összeget, az annál kevesebbet ér. Vagyis ez így tiszta pénzügyi veszteség.

Nem beszélve arról az egyszerű kis tényről, hogy a lekötött betétek kamata most 0,5% (igen, a lekötött betété), ha "új pénzt" kötsz le, tehát olyan összeget, ami korábban nem volt lekötve, akkor az első lekötésedre magasabb kamatot kapsz 1%-ot, 2.500.000 Ft alatt. Viszont csak 2-4 hónapig, utána ez már nem jár, mert az ismét lekötött összeg, már nem minősül "új pénznek". Csak ha kiveszed, majd újra beteszed, és újra lekötöd. Viszont ilyenkor olyan költséggel számolhatsz, hogy ez a kis akció messze nem éri meg azt a vacak 0,5%-ot! Bővebben itt írtam erről.  

Az életbiztosítás

Ha egy pénzügyi tanácsadótól megkérdezzük hogyan gyarapítsuk a pénzünket, nagy valószínűséggel a legtöbbször azt halljuk, hogy a tőkegyűjtős vagyis a unit-linked biztosítás a legjobb választás (vagy, ami most elképesztően nagy sláger: a nyugdíjbiztosítás!) Erről itt és itt írtam bővebben. Míg a hagyományos, kockázati életbiztosítás csak halálunk esetén fizet, a unit-linked biztosításnál, családunk védelme mellett növelhetjük megtakarításainkat is, hiszen a befizetett tőkénk egy részét a biztosító befekteti az általunk választott papírokba, alapokba, részvényekbe.

Ez így nagyon jól hangzik elsőre, és sokan ezt is gondolták, ezért növekedett meg az életbiztosítási szerződések száma egy évtized alatt, 27 ezerről 716 ezerre. Ez rendkívül jó üzlet a biztosítótársaságoknak, hiszen a bevételeiket 77 milliárd forintról, egy évtized alatt közel, 300 milliárdra növelték.

Hogyan is működnek ezek a biztosítások? A biztosítótársaságok különféle alapokat hoznak létre, amik közül az ügyfél kedvére választhat. Amennyiben kerüli a kockázatos papírokat, és megelékszik szerényebb hozamokkal tarthatja a pénzét állampapírokban, kötvényekben is.

Ha nagyobb hozamra vágyik, és nem ijed meg a kockázattól, átteheti a pénzét, persze a költségek megfizetése mellett nagyobb kockázatú részvényekbe.

Lehetőség és mód van arra, hogy időről-időre átcsoportosítsa a pénzét (a költségek megfizetése mellett) az alapok között. Természetesen szakértői segítséggel ezek variálhatók.

Fontos viszont tudni, hogy a biztosítási ügynökök nagy része nem jogosult befektetési tanácsadásra, és nem is ért hozzá. Ugyanakkor igen nagy jutalékokat kapnak a biztosítóktól egy-egy ilyen szerződés után. Ügyfélként azt sem árt tudni, hogy a unit-linked életbiztosítás meglehetősen nehezen átlátható és igen költséges konstrukció. Egy nem megfelelően kötött és menedzselt uinit-linked biztosítás elvihet a megtakarítás egy jelentős részét is. Ezért érthető, hogy sokan csalódottak, amikor kézhez kapják az első 2-3 év pénzügyi kimutatásait és a vártnál sokkal kevesebb pénz szerepel rajtuk.

A megtakarítás nem likvid, idő előtti megszüntetés esetén, csak komoly veszteséggel lehet kiszállni belőle, mivel pl. a nyugdíjbiztosítások esetében az idő előtt felmondott szerződéseknél vissza kell fizetni a már igénybe vett adójóváírásokat is, minden igénybe vett év esetében 20%-os "bünti" kamattal megnövelten! Ezt hány biztosítási üzletkötő köti az orrodra?
Igen, igen, arról az évi 100-130 ezer Ft-ról van szó, amit bőszen reklámoznak, buszon, újságban, és weboldalak tömkelegén, hogy jár neked! 

Vigyázz ezzel, nem tréfadolog!

A lakástakarék

Ha forintban szeretnénk megtakarítani, kétségkívül ez a megtakarítási forma nyújtja a legtöbb hozamot.

A konstrukcióhoz tartozó állami támogatás teszi ilyen vonzóvá, amely minden megtakarított 20.000 Ft-unkhoz 6.000 Ft-ot hozzátesz. Így egy 4 éves időtartamban közel 12 %-os tiszta nyereség könyvelhető el, kamatadó-, illeték-, és EHO mentesen.

A megtakarításhoz, 4 év előtt nem nyúlhatunk hozzá, mert akkor elvész a nagy hozamot biztosító állami támogatás. Törvény írja elő, hogy legalább 4 évig kell a megtakarítást fenntartani ahhoz, hogy az állami támogatás kifizethető legyen.

Viszont a saját befizetésünk - egy életbiztosítással ellentétben - ekkor sem sérül. Tehát pl. egy 10 éves szerződés esetében, ha a 4. évben felmondjuk a szerződést, megkapjuk az addig összegyűlt állami támogatást is. Ha nem érte el a szerződés a 4 évet, akkor nem kapjuk meg, de a saját pénzünket maradéktalanul visszafizetik, betéti kamattal együtt.

Az állami támogatással megnövelt összeg kizárólag lakáscélra használható fel, bár e célok meglehetősen széles skálán mozognak. A lakásvásárlástól kezdve, a festésen, külső-belső felújításon át, az ingatlan forgalmi értékét növelő bármely beruházás finanszírozható lakástakarékkal. Tehát a gyermekünk lakáshoz juttatását segítheti, de a taníttatása vagy életkezdésének biztosítása például már nem lakáscél.
Erről itt írtam bővebben.

Van-e még más megtakarítási forma is?
Naná! Legközelebb tágítunk kicsit azon a komfortzónán! :)

A takarékoskodás, mint szokás

A takarékoskodás egy szokás. Olyan szokás, mint a kávézás, a koránkelés vagy a testmozgás. Amint kialakul a rendszeressége, később komoly igényként jelentkezik.

Akik takarékoskodnak, el sem tudják képzelni azt, hogy egy árva fillérjük se legyen tartalékban, vagy hogy hónapról-hónapra éljenek. Hiszen ha belegondolunk, ez maga a létbizonytalanság. Ez tud csak igazán stresszt okozni! Pláne ha ki vagyunk téve annak a körülménynek is, hogy nem a magunk urai vagyunk, tehát nem tőlünk függ van-e munkánk. Mert ugye manapság már csak az a biztos, ami elmúlt. Ma már nincs élethosszig tartó munkahely, mint a szüleink, nagyszüleink idejében, akik az életüket gyakran egyetlen munkahelyen töltötték.

Öngondoskodás nélkül, azonnal mozgósítható tartalék nélkül a mai világban élni olyan meggondolatlanság, mintha egy légtornász élete legnagyobb és legveszélyesebb mutatványát háló nélkül úgy hajtaná végre, hogy majdcsak lesz valahogy...

Mert váratlan kiadás mindig adódik. Pláne ha gyermeke van az embernek. Illetve talán ismerjük Murphy törvényét, miszerint ami elromolhat, az el is romlik? És mikor? Természetesen a legrosszabbkor, amikor a legnagyobb bajt okozza.

Ha állásban vagyunk tudja-e nekünk bárki is garantálni, hogy ez mindig így lesz? Hogy nem veszítjük el az állásunkat? Mert tegyük fel, meg vannak velünk a cégnél elégedve, és eszük ágába sincs megválni tőlünk. De az egyik vevő nem fizet a cégünknek. Vagy nem kapják meg az ígért támogatási összeget. Vagy mégsem indul be az a projekt, ami ránk akartak bízni. Vagy fuzionál a cégünk egy másikkal és változnak a munkavállalásunk feltételei. Vagy egyszerűen csak megszűnik a cég. Velem ezek közül mindegyik megtörtént.

Nyilván nem biztos, hogy mindenki így fog járni.  Nem is kívánom senkinek!
De egy dologra mérget vehetünk. Arra, hogy lesznek olyan váratlan helyzetek, amikor a zsebünkbe kell nyúlni. Mert elromolhat bármi a lakásban, eláztathat a szomszéd, Vagy Isten ne adja, karambolozhatunk vagy balesetet szenvedhetünk bármikor... Senki sem tudja garantálni, hogy velünk, vagy a családtagainkkal ilyesmi, vagy más váratlan, soha sem fog történni.

Paradox módon lehetetlen fölkészülni a váratlan helyzetekre, s mégis mindig készen kell állnunk a fogadásukra. Éppen ezért anyagilag ezekre nem fölkészülni nagy bátorság, és még nagyobb luxus. Ezzel csupán azt akartam érzékeltetni, hogyha máról holnapra, vagy hónapról-hónapra élünk és nincs egyáltalán tartalékunk amihez nyúlhatunk ilyen esetben, nagyon-nagyon kiszolgáltatottak lehetünk. S nem csak mi, hanem mindazok, akik tőlünk függnek. A családunk, s a gyermekeink is.

Kavar van a fejedben?

Írogatok egy ideje...

Nem tudom jó-e, amit csinálok, és ahogyan teszem, egy a fontos. Én élvezem.

Olvasva a blogomat néhányan összekeveredtek, hogy akkor most mi is van? Mit akar ez a csaj voltaképp? Érthető.

Hadd világítsam meg ezt egy kicsit...

A blogom célja az, hogy reflektort gyújtsak a fejedben, hogy MOST tedd meg az első lépéseket az öngondoskodás irányába! Röviden ennyi. Velős, de nem szépítem.

Emellett, (vagy épp ennek ellenére), tudom, sokan nem fogják ezt megtenni, de nem bánt, mert akarata ellenére senkit sem lehet "megmenteni", és nem is áll szándékomban. Ám ha a blogom hatására már 1, azaz EGY ember úgy dönt, hogy eleget sodorta, dobálta az élet, a sors, a karma (vagy nevezzük bárhogy, kinek az útjai kifürkészhetetlenek), és végre a kezébe veszi a saját életét és elkezd előre gondolkodni, már megérte elővenni az írói vénámat és kissé leporolni...
Meg ugye - önző módon - szeretem is csinálni! :) Tehát csak Miattatok, akik olvastok, nem írogatnék! Bocsi. Azért is csinálom, mert jólesik.

Az öngondoskodás pedig egy belső késztetés, ami vagy benne van, vagy nincs benne az ember lányában (fiában). Ha valakit gyermekkorától arra neveltek, hogy mindig legyen tartaléka, soha nem fogja kétségbeesve a kezét tördelni, hogy most mi lesz! Ő megtanulta, hogy ne költse el az egész keresetét. Neki nem kell érvelni, zászlót lengetni vagy jelzőrakétát kilőni a takarékoskodás irányába. Benne alapból van egy igény arra, hogy ne a mindenkori kormánytól várja a segítséget. Hiszen érdekli a kormányt, az országgyűlést vagy bárkit, ha nincs pénzed kifizetni a számláidat? Vagy ha éhes vagy? Vagy a gyermekeid azok? Hidegen hagyja! Mit mondanak? Gondoskodj magadról. Nem az én gondom a te jövőd! Ezt mondja, de még virágnyelven. Csakhogy ennek a virágnak ronda, szúrós tövisei is vannak, amik kegyetlenül ki fogják lyukasztani a helyes kis álomvilágod csini lufiját!

Gondolkozz. Ha nincs tartalékod, akkor mindig függsz valakitől - bármit megtehetnek veled. Elérhetik, hogy máról-holnapra az utcára kerülj. Hogyan? Pl. ellehetetlenítik a főnöködet újabb adókkal, aki így kénytelen megválni tőled és Te pedig kénytelen leszel mindent "bekajálni", mert aki nem a maga ura, az kiszolgáltatott. Tudsz ellene tenni? Kevéssé! Ha pedig megengeded magadnak azt a luxust - a mai világban - hogy kiszolgáltatott légy, akkor nincs biztos jövőd! Sőt! A gyerekeidnek sincs!

Viszont ha a sarkadra állsz és nem adod meg magad, hanem Te gondoskodsz a jövődről, akkor nincs, és nem is lesz hatalmuk feletted! Aki saját maga irányítja az életét, szabad és független. Kormánytól, főnöktől és bárki mástól!
Persze ha valakiben nincs meg az igény erre, attól még nem törvényszerű, hogy kutya kemény évek elé néz, ha sikerül - a statisztikával szembeszegülve - túlélnie a nyugdíjkorhatárt... csak nagyon valószínű.

Akit nem takarékosságra neveltek, mint ahogy engem sem, nos, nála ezt ki kell alakítani, és ez már nagyobb kihívás! Szinte lehetetlen, tehát pont nekem való! :) Én ezt felvállaltam. Számos eszközzel. Nem tudok mindenkinek segíteni, de nem is akarok. Van, aki panaszkodni és sárt dobálni szeret, és ki vagyok én, hogy őt ebbéli kedvelt tevékenységében akadályozzam?

Nálam a megtakarítási igény a Lakáskasszánál fejlődött ki, s minél többet tudtam meg a pénzügy működéséről, a nyugdíjhelyzetről és a pénzügyi termékekről, annál fontosabbnak éreztem, hogy ennek a tudományomnak hangot is adjak.

Teljesen mindegy, hogy az öngondoskodást mivel valósítod meg, csak csináld! Ebben a blogban erre kínálok ésszerű és működő alternatívákat. Olyanokat, amelyekben megbízok és én is bármikor ajánlanám az ügyfeleimnek, barátaimnak, családomnak.

S, hogy miért szajkózom újra meg újra, ennek a fontosságát? Hát ezért ---- > Néhány cikk a témában:
Harmadannyi nyugdíj, 70 éves korhatár
Nyugdíjasok éhséglázadása
Hová tűnt a nyugdíjvagyon
Ezért nem lesz nyugdíjad

S ha valakiben most gyúll szikra, hogy na oké, de hogyan is lássak neki, számára javaslom a Kiszámoló Akadémia videósorozatát már nem először, mert nagyon  érdekes, szemfelnyitó, egyszerű, követhető és megvalósítható lépéseket ajánl. Szépen sorban, egymás után... Nem kínai és nem angol. Magyar ember mondja, magyar embereknek, magyar helyzetre vonatkoztatva. Természetesen ha elakadnál, itt mindig megtalálsz! :)

A nyugdíj-előtakarékossági számla kulisszatitkai

Szögezzünk le valamit, már így az elején. A nyugdíjra kell megtakarítani. Mit kell, kötelező! Mert ha nem teszed - már most borítékolom - hogy iszonyúan meg fogod bánni!
De sajnos pont a  "nyugdíj" előtaggal rendelkező megtakarítások alkalmasak erre a legkevésbé!

Feltűnt már Neked, hogy ennek a kormánynak semmi sem elég? Na persze nem uszítani akarok, távol álljon tőlem, csupán elgondolkodtatni, felnyitni a szemedet, ha netán eddig nem ébredtél volna rá, hogy mi folyik körülötted!

Hogy miért e radikális kijelentés? Azonnal kifejtem, olvass tovább...

A nyugdíj-előtakarékossági számlát, ami röviden: NYESZ, szerintem inkább NYISSZ-nek kellene hívni, mert tutira elvág a pénzedtől - talán örökre! Hogy miért? Roppant egyszerű. Ha nyitsz egy ilyen számlát, feltételezhetően azzal a céllal teszed, hogy a nyugdíjadra tegyél félre, ami nagyon helyes és előrelátó cselekedet. Viszont valamiért mérget vennék rá, hogy, aki ezt a számlát kitalálta, tutira nem ebben tartja a megtakarításait, ugyanis az itt tartalékolt összeg, csak akkor vehető fel, amikor az állam megengedi, vagyis akkor, amikor "révbe értél" tehát elérted ama korhatárt, amivel - egyre erősebben érzem - az a cél, hogy soha, senki ne érje el, odáig tologatják! Belegondoltál már abba, hogy a nyugdíjkorhatárt mindig ott húzzák meg, mint ahol az átlagéletkor van? Vajon miért?

És itt kérem, megint "olyanra" bízzuk a nyugdíjunkat, "akinek" valamiért nagyon fáj a foga a nyugdíjpénzekre! Mert ugye eltűnt már közel 3000 milliárdnyi magánnyugdíj-pénztári megtakarítás, amiből 1380 milliárd az államadósság csökkentésére (bár ebből édeskevés látszik), 1550 milliárd pedig egyéb költségvetési kiadásokra lett elköltve (ami szintén megfoghatatlan és ellenőrizhetetlen).

A következő húzás pedig az, hogy igyekeznek ellehetetleníteni a megmaradt nyugdíj-pénztárakat is, olyan átlátszó és banális indokkal, hogy a Nemzeti Bank visszavonja a működési engedélyt azon pénztáraktól, akiknél legalább 2 hónapon keresztül a tagok 30%-a nem fizetett tagdíjat. Ami ugye könnyedén előfordulhat, hiszen több helyen nincs kötelező havi tagdíj. Átlagban, személyenként 3,4 millió forintról van szó.
Az ok? Nos, több mint 200 milliárd oka van a kormánynak erre, forintban kifejezve! A publikus indok pedig az, hogy meg kell akadályozni, hogy a pénztárak feléljék a leendő nyugdíjasok pénzét, és kinél lennének nagyobb biztonságban e pénzek, mint "annál", aki már eltapsolt közel 3000 milliárdot!?

Ez tehát azt jelenti, hogy az állam a nyugdíjak megvédésének álcájával két-három év alatt, de lényegében egy parlamenti cikluson belül, felélte a magánszektorban 1998-tól felhalmozott megtakarításokat! Akkor most jelentkezzen az, aki ezek után is megbízik ebben a rendszerben!

Visszatérve a "NYISSZ" számlához, ha esetleg korábban szeretnél hozzányúlni a pénzedhez, mint, hogy jogosult lennél rá, azt nagyon zokon veszik és cudarul megadóztatnak miatta, ugyanis ha pénzt vonsz ki a szerződésből, az adókedvezményt 20%-al növelten kell visszafizetned!

Kamatot nem kapsz a nyugdíj-előtakarékossági számlán tárolt pénzedre, viszont cserébe szabadon eldöntheted milyen befektetési alapoknak adsz esélyt, hogy Téged szolgáljanak avagy gyarapítsanak, tehát Te döntöd el, mibe fekteted a pénzedet. Figyelem! Itt ezt Neked kell csinálni! Tanácsot persze kérhetsz a banki ügyintézőtől, de óvatosan tedd, mert gyanítom, ha ő értene hozzá, akkor lehet, nem a havi fixért gürizne reggeltől-estig. Nyereséged pedig abból van, ha azok a befektetési alapok, amikbe teszed a pénzed, jól teljesítenek, így hozamot termelnek Neked. A hozzá nem értés pedig, itt komolyan visszaüthet, sőt! igen jelentős veszteséget is hozhat, amire - valljuk be - van némi esély, ha nem értesz a dologhoz, és nem ismered azokat a befektetési papírokat és a működésüket, amikbe pénzt teszel. Tudod mi a mániám! Csak abba tegyél pénzt, amit értesz!

Mindezekért cserébe a befizetéseid 20%-át leírhatod a személyi jövedelemadódból, de maximum 100 ezer Ft-ot, aki 2020-ig nyugdíjba megy, 130.000 Ft-ot. Szuper! Viszont azt nem mindenki tudja, hogy a jóváírás csak a befizetett adó után igényelhető, és már nem készpézben jár vissza, mint régen, hanem a biztosítóhoz érkezik! Az erre invitáló oldalakon pirosan villódzó "130 ezret visszakap" kecsegtető felhívást sajnos sokan nem értik, és sokan ki sem tudják használni.

Mert, hogy is van ez?

Tegyük fel van egy 2 gyermekes család. Anyuka keres 90, apuka 120 ezret.
A gyermekek után adójóváírás kérhető.

Ez egy gyermek esetén: 10.000 Ft
Két gyermek esetén: 20.000 Ft
Három gyermek esetén pedig 99.000 Ft

Tehát ennyi adójóváírást lehet kérni havonta, ha van miből...
16%-os személyi jövedelemadóval számolva: 120.000 + 90.000 = 210.000 x 0,16 = 33.600 Ft - ennyi a szülők adója együttesen, havonta.

Két gyermek esetén az adójóváírás 20.000 Ft, így tehát: 33.600 - 20.000 Ft = 13.600 Ft az adójuk havonta. 13.600 x 12 = 163.000 Ft egy évben.

Ha egy szülő egyedül neveli a gyermekét, vagy csak az egyik szülő dolgozik, akkor a jóváírás kb. ennek az összegnek a fele, vagyis: 81.500 Ft, tehát ez esetben hiába a 130.000 Ft-os visszatérítés, nem tudják teljes mértékben kihasználni.

Az a baj ezzel is, mint a nyugdíjbiztosítással, hogy csak akkor szállhatsz ki belőle, amikor azt az állam megengedi, én pedig ezt nagyon nem szeretem! Mert nem túl sportszerű. Ki szeret a pénzétől 20-30 évig elvágva lenni? Szerintem senki.

És vajon mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy megadóztassák a nyugdíjakat és a nyugdíj célú megtakarításokat?

Eddig ezt egyik kormány sem merte megtenni, de kezdem azt hinni, hogy a mostaninak már nincsenek ezzel kapcsolatban aggályai. Viszont az is tény, hogy az egyre növekvő számú nyugdíjas, egyre nagyobb terhet ró a gazdaságra és az állami költségvetésre, tehát valamerre lépni kell ez ügyben.

Persze, lehet majd tüntetni ez ellen is, hiszen az alkotmányos jog, bár kérdéses, hogy valóban el lehet-e ezzel érni valamit, vagy csak elodázza a dolgokat...

A bankbetét, ami felzabálja a pénzedet

Ígértem, hogy írok arról miben érdemes tartani a pénzed. Ez most nem az lesz, de ahhoz, hogy tudjuk értékelni a jót, előbb meg kell ismernünk a rosszat.

Tehát a bankbetét

Ha az ember megtakarítani akar, először szinte mindig a legkézenfekvőbb megoldást választja. Ez pedig az, hogy nem költi el az egész havi jövedelmét, hanem egy részét a bankban hagyja a folyószámláján...

Nos, az irány jó (már ami a megmaradt pénz tényét illeti), de a kivitelezés, a módszer az egyik legrosszabb, azok közül ami választható.

Nézted már mennyi kamatot fizet Neked "látra szólóan" vagyis a nem lekötött pénzed után a bank? Sokan nincsenek ezzel tisztában.
Még ma is találkozok olyan ügyféllel, aki azt hiszi, hogy 3-4% kamatot kap a bankjától havonta, ha simán csak a számláján hagyja a fel nem élt pénzét. Nos nem. Nagyon nem. Segítek.

A le nem kötött betétek után a bank 0,0-val kezdődő százalékú kamatot fizet Neked!
Ami annyit jelent, mintha a tűzforró levest egyetlen gyenge fújkálással akarnád lehűteni. Célravezető, ha gyarapítani akarod a pénzed? Nem. Vacak? Naná!

De nézzük csak mi a helyzet akkor, ha lekötjük a lóvét. Ugyanis dönthetsz úgy, hogy bizonyos ideig "lemondasz" a pénzedről, hiszen ha lekötöd, akkor nem nyúlhatsz hozzá. S ezért cserébe (hogy használja a pénzed) a bank kamatot fizet Neked. Hogy mennyit? Meg fogsz döbbeni! A leveses példánkhoz visszatérve: két fújásnyit!
Pl. az egyik bankban lekötött összeg után, 2,5 millió Ft alatt 0,5% éves kamatot, 5 millió felett pedig 1% éves kamatot kapsz!
...
És nagyon sokan beteszik a pénzüket! Ijesztő, hogy még mindig mennyi pénz csücsül a bankokban, és egyre apad! Hiszen számoljunk már egy cseppet!
A könnyebb számolás érdekében - tegyük fel - hogy beraksz a bankba 2 millió Ft-ot,  és lekötöd 1 évre, vagyis hagyod, hogy a bank "szabadon garázdálkodjon" vele. Ezért kapsz egy kis alamizsnát, ami 0,5% vagyis forintban: 10.000 Ft.   

De várj! Ugye nem gondoltad komolyan, hogy ezzel a kemény 10.000 Ft-tal csak úgy lazán elflangálsz majd a lekötés végén!? Nem! Benyújtja ám a bank a számlát azért, amiért vigyázott rá, nehogy elherdáld a pénzedet! Nézzük tehát a költségeket. (A törvényi előírás):

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény kamatadóra vonatkozó rendelkezései alapján a lakossági betétek (takarékbetétek, bankszámlák, betétek) kamata után 16%-os kamatadót kell fizetni. A kamatadó mellett 2013. augusztus 1-től Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény alapján a kamatjövedelmek után további 6%-os egészségügyi hozzájárulást (Eho-t) is kell fizetni.

Nos, mit jelent ez? Számoljunk egy kicsit: Azt jelenti, hogy a hozamodból (10.000 Ft), tehát abból a pénzből amit kaptál a 2 millióra, levonják ennek az összegnek a 16 (kamatadó) + 6 (egészségügyi hozzájárulás) vagyis a 22%-át. Az együtt 2.200 Ft. Maradt: 7.800 Ft nyereséged.
(Csak úgy mellékesen - zárójelben - jegyzem meg, hogy az egészségügyi hozzájárulásnak rém sok köze van a bankban tárolt pénzedhez! Olyan logikus, hogy ezt is fizetned kell, nem?)

Ha pedig szeretnéd kivenni a számládról a pénzed és a hozamot, vagyis a nyereségedet(!), akkor levonnak még egy kis tranzakciós költséget is, csak hogy jól induljon a napod! A tranzakciós költség bankonként változó de kb. a kivett összeg (2.007.800 Ft) 0.6%-a, ami: 12.046,8 Ft (kerekítve: 12.050 Ft).

Lám milyen szuper jól jártunk: Lekötöttük a pénzünket a bankban, hogy gyarapítsuk és a 2.000.000 forintunkból 1 év alatt máris csináltunk: 1.995.750 Ft-ot! Most azt a pár százalékot már nem vonom le belőle, hogy mennyivel ér kevesebbet a pénzünk 1 év elteltével!

Nos azt hiszem a konklúzió kézenfekvő ----> Ne parkoltasd bankban a pénzed!

A termék, ami eladja önmagát

Nagyon "szeretem", amikor így aposztrofálnak egy munkát: "Mi itt olyan termékkel dolgozunk, ami eladja önmagát! Tehát neked nem kell!" - Hallani számos MLM-es szájából. De még sokszor nálunk is ezt hallom tréningen.

"Eat me" - egyél meg, "drink me" - igyál meg

Mi ezzel a baj?
Hogy finoman szólva, marhaság.

Mert ha egy termék eladja önmagát, akkor nincs szükség értékesítőkre, hálózatra, trénerekre, és egyáltalán senkire sem. Akkor nem kell menedzselni a terméket csak nyomatni kell a TV-ben, percenként milliókért a reklámot és fogadni az örjönő tömeget, aki remegve várja, hogy vehessen, aláírhasson, szerződhessen, akármi... És ez történik? Nem. (Holott vagyunk mi is, és mennek a reklámok is!)

Nagyon félrevezető ez a kinyilatkoztatás, már csak azért is, mert ha új kolléga fejét tömjük vele, szegénynek fals elvárásai lesznek saját magával, az ügyfelekkel, s egyáltalán a munkával szemben. Mert az ilyen kolléga, beleeshet abba hibába, hogy a megbeszélésen nem a célok felderítésére, az igények felmérésére, megtalálására és egy (vagy több) megoldás felkínálására fókuszál, csupán termékinformációk felsorolására szorítkozik. Viszont ezzel a módszerrel egy ügyfél sem fog soha magáénak érezni egy terméket sem. S tudjuk mi lesz ennek a vége: "Köszönöm - mondja az ügyfél - maga igazán felkészült. Majd átgondolom és ha kell valami hívom. Pá!"
S a delikvens, akinek azt mondták "nyugi, ez a termék eladja önmagát", nagy szemeket mereszt, mert nem érti, mi történt, és az ügyfélre mérges, hogy lehet ilyen "hülye", hogy nem fogja fel ez milyen jó!

Ez a gond, ha nem tárunk fel igényeket, és nem kínálunk megoldást rá. Tehát, ha nem értékesítünk csak termékinformációkat sorolunk. (Szeretném kiemelni: az értékesítés nem a rásózással egyenértékű, hanem az értékek közvetítésével! Egy meglévő vagy feltárt feladat vagy probléma megoldására irányuló törekvéssel.)

S, hogy mi köze ennek a nyugdíjhoz?

Ajaj! Több, mint gondolnád!

A legtöbb ember tudja és érzi, hogy lépnie kellene ebben a kérdésben. Tudja és érzi, hogy nem számíthat sem az államra, sem az önkormányzatra, sem a társadalombiztosításra, (valaki még a családjára sem), mégsem lép.

Pedig azt gondolhatjuk, hogy senkinek sem mindegy, milyen minőségben éli az életét, tehát a nyugdíjkérdés mindenkinek fontos kellene hogy legyen!
Mert nagyon nem mindegy, hogy vegetálni fogunk idős napjainkban, vagy pedig mi leszünk azok, akikre irigykednek a többiek!

Számodra mi lenne a jobb? Hol vérben forgó, hol meg könnyekben úszó, üveges szemekkel meredni az ismerősök facebook bejegyzéseire, nézegetve a mosolygós arcú fényképeket arról, hogy mikor hol jártak, és átkozottul sajnálni (magadat), hogy miért nem tettél te is valamit, még időben, vagy pedig Te leszel az, akik kajánul vigyorgó szmájlik kíséretében posztol ilyen bejegyzéseket!? Hm?
Na, melyik tetszene jobban? :)

Tehát, ha abból a feltevésből indulunk ki, hogy minden olyan termék, ami fontos és szükséges a későbbi jobb és tartalmasabb élethez, eladja önmagát, akkor - elvileg - a nyugdíjjal kapcsolatos megtakarításoknak is tudniuk kellene ugyanezt! S így van? Nem. Kell hozzá a média, kellenek az ilyen témájú cikkek és kellenek az értékesítők, hogy fel- (és ki-) nyissák az emberek szemét és fülét - átkiabálva az iszonyú reklámzajon - hogy észrevegyék és meghallják, hogy miért, hogyan és merre kell lépniük. Pedig pontosan tudja mindenki, hogy idősen már nem lesz képes olyan munkát végezni és annyi pénzt keresni, mint az aktív éveiben, s ha most nem lép, vacak éveknek néz majd akkor elébe, mégis sokan csak punnyadnak tovább bele a hétköznapokba és várják, hogy hasson az erő... 😄

Az, hogy fel kell nyitni az emberek szemét, nyilván nem azt jelenti, hogy KI KELL OKTATNI, hanem azt, hogy KELL OKTATNI őket! Az emberek viszont már nem tudják kiben bízhatnak, és ki az, aki csak át akarja verni őket. Aki nincs otthon a pénzügyekben, azt egy ügyeskedő, csak a jutalék mértékét néző ügynök könnyen behálózhat és rásózhat egy olyan terméket, amivel az ügyfél a célja közelébe sem kerül!

Nemrég hallottam egy pénzügyi szakember szájából a következőt: csak olyan dologba fektess pénzt, amihez értesz! Rendkívül megfontolandó tanács! (Olyannyira megtetszett, hogy hivatásom mottójául választottam.)

Ennek az egyszerű mondatnak a segítségével nagy biztonsággal ki tudod majd szűrni az inkompetens kóklereket, akik csak a pénzedre utaznak. Minden pénzügyi tanácsnál gondold végig a következőket: Értem amit mond? Látom, hogy miből és hogyan keletkezik a hozam? Logikus, hogyan gyarapodik a pénzem? Átlátható a termék "működése"? Kontrollálható a megtakarításom?

Az írásaimmal ebben szeretnék a segítségedre lenni. Egy komplex képet fogok neked adni arról, hogy milyen a jelenlegi megtakarítási piac, mit kell kérdezni a tanácsadóktól, hogyan lehet kiszűrni a kamut, és az egyes termékek milyen előnyöket, hátrányokat, lehetőségeket és veszélyeket rejtenek. Igyekszem mindezt érthető, követhető és közvetlen módon részletesen bemutatni, semmit sem eltitkolva, vagy fényezve és mellőzve az online médiumok stílusára jellemző, pénzügyi szakzsargon elemeit.