Mottóm

Mottóm

2019. november 30., szombat

Kinek javasolt - az aranyban történő megtakarítás - és kinek nem?

Az aranyban történő megtakarítás nem való sem akárkinek, sem mindenkinek. Összegyűjtöttem néhány fontos szempontot, hogy pontosan be tudd lőni, neked javasolt-e vagy sem. Nem szépítek semmit, már megszokhattad tőlem. Úgy írom le, ahogy érzem.

Vannak, akiknél kifejezetten jó ötletnek tartom, ha a több lábon állás, a biztosabb jövő, vagy a hosszú távú stabilitás jegyében aranyban is képeznek tartalékot. 

Bármily furcsa, a különbség mindig az alapvető személyiségjegyekben keresendő. Az egyén saját értékrendje, magának az értéknek a felismerése, a pénzhez és a megtakarításhoz való hozzáállása, és az önbizalma, a saját magába vetett hite is meghatározza, hogy ajánlom-e neki ezt a befektetést vagy sem

Hogy mi köze az önbizalomnak a pénzhez? 
Erről külön írok majd egy bejegyzésben, itt most erre nem térek ki, csak kérlek, fogadd el tőlem, hogy lényeges szempont. 

Ha valakinek nem javaslom, annak is rém egyszerű oka van. Az arany magas presztízsértékkel rendelkező termék, és vannak, akik egyszerűen nem képesek felnőni hozzá. Elég jó emberismerőnek tartom magam, és pár perc beszélgetésből sok esetben levágom, hogy az illetőtől elvárható-e, hogy megfelelő komolysággal vegye és kezelje a befektetési aranyat vagy sem. Általában azoknak nem javaslom - maradva a személyiségjegyeknél - akiknek az életében a napi problémák, a gyors pénzszerzés, és a magukkal vagy a világgal szembeni állandó elégedetlenség foglalja el a központi szerepet. Akik nem megcsinálni, hanem inkább elkerülni igyekeznek a fontos feladataikat. Milyen érdekes, hogy ezek összefüggnek egy "szimpla" megtakarítással, nem igaz?

No akkor nézzük...

Kinek javaslom az aranyban történő megtakarítást...

  • Aki hosszú távú, stabil, kiszámítható megtakarítást szeretne, amin nem lehet veszíteni. (Őket szokták konzervatív befektetőknek hívni a pénzpiacon.)
  • Aki már csalódott ugyan életbiztosításban, ahol még azt a pénzt sem kapta vissza, amit befizetett, hát még a hozamot, de nem könyveli el, hogy MINDEN pénzügyi termék csalás és kamu. 
  • Aki a gyermekeinek, biztos alapra szeretne jövőt építeni. (Felelősségteljes szülők, akik ezt nem bízzák sem a véletlenre, sem a jutalékért lihegő tanácsadókra, sem az így-úgy teljesítő befektetési alapokra.) 
  • Aki nem szeretné végignézni, hogy a megtakarításai elértéktelenednek. 
  • Aki józanul értékel, megfontol és nem néz alapból előítélettel, egy nem papír alapú pénzügyi termékekre. "Nem ismerem, akkor gyanús!" 😃 
  • Aki nem bízik a fennálló, mindent látó és dokumentáló pénzügyi rendszerben, és inkább a saját kezében szeretné tudni a gyeplőt. (Tipikus domináns ügyfél. A kedvencem. Tudja mit akar és tesz is érte!)
  • Aki egy egyszerű, könnyen megérthető, átlátható és kontrollálható megtakarítást keres.
  • Aki az után akarja megbeszélni a párjával, miután mindketten végighallgatták az információkat és nem előtte! 😂😂😂

És kinek nem javaslom...

  • Aki már mindent tud a pénzügyi termékekről, és nem lehet neki újat mondani.
  • Aki pár óra, nap, hét vagy hónap alatt szeretné a pénzét spekulatíve megforgatni, kivenni, betenni, hazardírozni vele. (Nos, ez nem az a játszótér, ahol ezt megteheti.)
  • Aki nem érti meg, hogy a rendszeres aranyvásárlásnál lényegtelen, hogy az aranynak éppen mennyi az ára. Ők az állandó elégedetlenek, akiknek lehetetlen megfelelni. Ha magasan van az arany ára azért nem vesznek, ha meg alacsonyan van, akkor azért. 😀
  • Akinek akkor szóljak, ha lejjebb / feljebb megy az arany ára. 
  • Aki a papír alapú dolgokra esküszik, és gyanús neki minden egyéb. Inkább bízik egy nyugdíjbiztosításban, mint egy évezredes értékmérőben. 
  • Aki szívesen fizet ki folyamatosan irdatlan költségeket egy élet-, vagy nyugíjbiztosításért, hogy aztán még azt a pénzt se kapja vissza, amit befizetett. Itt lép be az önbizalom kérdése. Aki fél, hogy rosszul dönt, mert nem ért a pénzhez, akárkinek akármit elhisz, és inkább végig fizet egy vacak terméket, mert görcsösen hinni akar a tanácsadónak, aki nyilván azt mondja neki, ebből nem lehet rosszul kiszállni. Ezek azok a tipikus kéztördelős ügyfelek, hogy - "csak azért fizetem tovább, hogy legalább annyit visszakapjak, amennyit beletettem" - és közben nem veszik észre, hogy ezzel a magatartással, csak a veszteségeiket növelik tovább! Jaj, borzasztó egy ilyen ügyféllel tárgyalni... 😕 Nem hallgat az érvekre, csak szajkózza tovább a maga butaságait, amit - nyilván az ügyben anyagilag érdekelt - tanácsadótól hallott. 
  • Aki szívesebben bogarássza a bonyolult biztosítói számlakivonatokat, mint egy világos, egyszerű és követhető kimutatást a tárolt arany mennyiségéről.

Úgy vélem, kimerítően leírtam kinek áll a zászló az arany piacán. Pontosan be tudod lőni, hová tartozol. Ha magadra ismertél, ne habozz! Tedd, amit tenned kell.



2019. július 13., szombat

A Carpe Diem életérzés és a megtakarítás

Sok magyar irigyli a német, osztrák nyugdíjasokat, mert szerintük, nekik jóval több jut a jóból, ott magasabbak a nyugdíjak, és több az anyagi lehetőségük, mint nekünk, magyaroknak. Ez oké, Németország és Ausztria valóban stabilabb gazdaságilag mint Magyarország, s ez, a nyugdíjas korú emberek életminőségén is meglátszik.

Csak egy dolgot felejtenek el sokan. Hogy ott a pénzügyi kultúra is magasabb fokú. Amíg Magyarországon a lakosság 70%-ának semmilyen megtakarítása sincs, addig ez a szám, Németországban 20% alatti. 

Amíg volt a régi, állami támogatásos lakástakarék, Németországban és Ausztriában 67% volt az országos lefedettség, míg nálunk, a csúcson sem volt több 34%-nál. Mi következik ebből? Egyszerű. Ők másképp állnak a megtakarításhoz mint mi. Náluk, már 20 éves kortól kezdve, az életvitel szerves részét képezi a megtakarítás, a pénzügyi tervezés, a felelősségteljes előre gondolkodás. Míg a magyarok miben jók? A Pató Pál Úr ihlette "ej ráérünk arra még" mentalitásban.

Mert a magyar inkább szeret kényelmesen élni, sem mint megtakarítani, meg előre gondolkodni. És közben gyártja a jól hangzó, ám üres közhelyeket, hogy Carpe Diem, meg egyszer élünk, szívjuk ki az élet velejét, és más hasonló, önigazolás-gyanús, önmentegető lózungok. Mert ha annyira a mának élnénk, ahogy a pénzzel kapcsolatos gondolkodásban hangoztatjuk, akkor miért van annyi boldogtalan, elveszett ember? Talán azért, mert a magyar úgy él, ahogy ezen a képen látható...


Szajkózza az "itt és most", a boldog beteljesülés Carpe Diem élményét, azonban - ezzel együtt - az életét megeszi a bizonytalanság a jövőjével, és harag a múltjával kapcsolatban. Az az érzésem, sok ember mintha fordítva ülne a lovon, félreértelmezi a fenti képet. Ugyanis sokakat a múltbéli, fel nem dolgozott bántások és az elkeserítő jövő képe, még inkább arra sarkall, hogy az ésszerű prioritásokat felrúgva, a jelen helyzet tűnő boldogsága és illékony teljessége iránt érzett vágy hatalmában költse el az utolsó forintjait is a hónapban. Nem nézve semmi egyebet, csak a pillanat (csalóka) örömét.

Persze, rendkívül jól hangzanak ezek a pozitív töltetű ömlengések és ékes szóvirágok, hogy élj a mának, meg szívd ki az élet velejét, de a fals gondolkodásmódjukból kifolyólag - legalább ennyi örömöm legyen ebben a vacak életben - mégsem tudják ezt megtenni! Így osztályrészük marad a gondolkodásbeli bizonytalanság mellett egy pénzügyi bizonytalanság is.

Hogy mi lehet a megoldás? Nos, nem indítom a kályhától, pedig onnan kellene. 😅
A megoldás a gyűlölt önfegyelem. A prioritások kijelölése és megtartása. A megtakarítás igénye nem lehet pénzkérdés. Ez egy gondolkodásmódbeli döntés. Az összeg, amennyit megtakarítunk, na az már lehet pénzkérdés.

A minap volt egy hozzászólásom az egyik csoportban egy ismerősöm, hitelekkel kapcsolatos reklámjára reagálva.
Szóval savazták szerencsétlent páran, hogy képes tükörbe nézni, miközben eladósítja az embereket. Csupán azt felejtették el az őt támadók, hogy ő senkit sem kötelezett arra, hogy hitelt vegyen fel. Bárki szabadon választhatja a hitelmentes élet lehetőségét. Viszont nem bonyolult az élet, ha valaki venni akar egy lakást, akkor vagy előre gondolkodva megtakarít ennek érdekében, vagy hitelt vesz fel. Ennyi. De nem azt kellene támadni, aki könnyebbé, gyorsabbá és nem utolsósorban, olcsóbbá tudja tenni a folyamatot.

Kifejtettem ebbéli nézeteimet, és persze jöttek a "kedves" reagálások erre is. Az egyik hölgy nekem esett, hogy az X ezer forintjából mégis adjak már pár tippet neki, hogyan takarítson meg? Erre írtam, hogy ha nem tetszik a hitel, és nem tetszik a megtakarítás sem, akkor ki kell venni egy szobát, ha csak erre telik. De persze ez sem maradt kedves reakció nélkül, sőt, személyes sértésnek vette a hölgy, és nekem is hasonló élményeket kívánt a jövőben.

De kérdem én, kinek a felelőssége az ő - egy felnőtt ember - lakáscéljainak a megvalósulásáról gondoskodni? Az enyém? Vagy ugyanígy kérdezhetem, kinek a felelőssége az ő majdani nyugdíjas éveit élhetőbbé, kényelmesebbé tenni? Netán az államé? Sajnos nagyon sokan még mindig a régi rendszer foglyai, akik bőszen bizonygatják, hogy az államnak a feladata gondoskodni az övéiről, és egyengetni nyugdíjas korban is az állampolgárok életét. Ebből az álom azonban nagyon keserű lesz az ébredés! 

Tudtad, hogy Németországban a fiatalok előbb kezdenek el megtakarítani a nyugdíjra, mint bármi másra? Már 20 éves kortól! És nyilván a lehetőségeikhez mérten. Aztán ahogy növekszik az anyagi bázisuk, jövedelmük, úgy nő a megtakarítás összege is. Hol van nálunk ez a mentalitás? Ez az igény? Találkoztam olyan anyukával, amikor a 22 éves fiával tárgyaltam egy megtakarításról, hogy még lebeszélni akarta a srácot a mami, hogy "Ugyan már, ezt a hülyeséget! Éljél inkább kisfiam!" Nemhogy összetenné a két kezét, hogy ilyen felelősségteljes fia van... de hagyjuk.

Magyarországon mi a tendencia? Szerencsére egyre több fiatal takarít meg, ami jó jel! Elsősorban lakás, autó, utazás a cél. (Nyugdíjra szinte 1%-nál is kevesebben gondolnak.) Bár, ne legyünk elégedetlenek. A változás már elindult. Egyre többeknél mutatkozik meg az igény, hogy ne éljék fel a teljes havi bevételüket. Nyilván sok-sok évnek kell még ahhoz eltelnie, míg a német tendenciákhoz kicsit is közelítünk.

De így a végére egy kis gondolkozni való: Szerinted nem fedezhető fel egy érdekes párhuzam a német nyugdíjasok anyagi lehetősége és a fiatalok pénzügyi magatartása és gondolkodása között? 



2019. július 1., hétfő

A papír soha nem képviselt valódi értéket.

Halljuk a hírekben, olvassuk a hírportálokon milyen óóóriási siker az új szuper államkötvény, mert viszik mintha ingyen adnák. Igen. óriási siker. De kinek? Az ügyfélnek, aki kivette a pénzét a párnacihából, hogy az egyik legveszélyesebb helyre tegye, vagy az államnak óriási siker? 

Ó igen, már hallom a felháborodást...
"Mi van? Miről beszél ez a csaj? Legveszélyesebb? Hogy érti ezt? Hiszen az állampapírok a legbiztosabb befektetések, ezt mindenki tudja!"

Azonnal megmagyarázom, hogy értem...

Hogy miért veszélyes az államra bízni? Nem, nem a kamatok miatt - elvileg, ha azt mondták odaadják, akkor valószínű úgy is tesznek. És nem is azért, mert esélyes, hogy az infláció továbbra is lehagyja a hozamát. Amit 2020 januárjában meg is tett! (A kezdeti 3,5% MÁP Plusz kamattal szemben, idén januárban 4,7% volt az infláció.)

Azért tartom az egyik legveszélyesebbnek, mert a magyar ember sajnos olyan mint a kis elefánt. Nehezen tanul és könnyen felejt. 
Elfelejtette a magánnyugdíj-pénztári 3000 milliárd Ft eltüntetését, amire a mai napig nincs magyarázat. Elfelejtette a devizahitelek pofátlanságát, ami miatt sok család hullott szét, és ma is sokakat lakoltatnak ki, és elfelejtette a Questor és Buda Cash botrányokat is, amiben szintén életek mentek tönkre. A magyar állam, ezek közül, egyik esetben sem állt helyt, és nem a polgárai érdekét nézte.

Az a helyzet, hogy ma, Magyarországon az a legbiztosabb hely a pénzednek, amire az államnak nincs ráhatása, nincs hatalma felette, és nem is látja. Ennyi.

Játszunk már el egy cseppet a gondolattal, mi lenne ha... csak egy kicsit...

Tegyük fel még nagyobb válság közelít, mint amilyen a 2007-es volt. (Amúgy ez sok elemző szerint maga a valóság, amit nemsoká mindenki megtapasztalhat, nem kell már sokat várni rá.) Mi van ha ez tényleg keményebb lesz és az elsíbolt milliárdok egyszer csak nagyon elkezdenek hiányozni a költségvetésből? Akkor mi lesz? Kérünk az EU-tól? 😆 Vagy adja majd magát az az önként befizetett 3800 milliárd forint, amit a nagylelkű magyar polgárok készségesen (ismét) rájuk bíztak? Jaaa, hogy az nem az ő pénzük? 😆😆😆 Hogy ezt nem tehetik meg? Hogy ez egyszerűen nem történhet meg? Soroljak fel neked 3 olyan tényt, a nem is olyan nagyon távoli múltból, amire kórusban harsogta mindenki, hogy NEM TÖRTÉNHET MEG?
Oké...

1. Devizahitelek bedőlése. Felvettél 15 milliót, és vissza kell fizetni 45-öt! Ha nem, behajtják, kilakolhatnak, kommandósokat uszítva rád, mint egy legutolsó, drogos, élettársát leszúró bűnözőre!
Egy igaz történet: László és volt felesége, 2007-ben úgy döntöttek, rendbe hozzák az újonnan örökölt vidéki vályogházukat és ehhez 4,5 millió Ft svájci frank alapú devizahitelt vettek fel. Azóta a bank végrehajtás keretében elvette a saját házukat, László feleségének és édesanyjának a lakását is. A most 67 éves férfi albérletbe kényszerült, majd átmeneti otthonba a gyerekeivel. És akkor jött a fekete leves! Hiába veszítette el mindenét ő és a családja, közölték vele, hogy most már csak 9 millió Ft a tartozása! 😮😮😮 Forrás: https://tldr.444.hu/2018/11/09/ha-most-meghalnek-tudja-mit-hagynek-a-lanyomra-adossagot-emiatt-a-kurva-devizahitel-miatt

2. 3000 milliárd Ft eltűnése a nyugdíjkasszából. 2010 novemberében Matolcsy György a következőket mondta, "Aki visszatér az állami nyugdíjrendszerbe az csak nyerhet! Az a pénztártag, aki átlép, valamennyi megtakarítását magával hozza és ezt az egyéni számláján jóváírja az állam." Már tudjuk, hogy "igazat" mondott, hisz "pontosan" ez történt! 😂😂😂
Forrás: https://privatbankar.hu/ongondoskodas/kibelezett-nyugdijszamlak-nem-ezt-igertek-254234

3. Lakástakarékok állami támogatottságának a megszüntetése 2018 októberében. Igen. A régi jó állami támogatás. Isten nyugosztalja. Eltűnt keddről szerdára. (Persze a még időben megkötött szerződések olyan paraméterekkel fognak kifutni, amikkel kötve lettek.) De már nem tudsz újat indítani. Ezt nagyon fájlaltam...

Itt van 3, nagyon sokakat, rendkívül érzékenyen érintő történés, ami ellen semmit sem tehettél, és ami elvileg nem történhetett volna meg, mivel senki sem hitte, és senki sem számított rá. De mégis megtörtént. És akkor rájuk bízunk ismét több száz milliárdot... Ja igen.. Még egy elgondolkodtató dolog... Vajon miért erőltetik a számlás kifizetést a nyugdíjasoknak? Miért akarják a készpénzes fizetést beszüntetni? Miért preferálják, hogy az egész készpénzállomány számlán legyen? Azért mert ott látják, és akármi van, azonnal tudnak lépni. Zárolhatják, befagyaszthatják, végrehajthatják, ha arra van szükség. Illetőleg emlékszel rá, hogy korábban bármilyen állapapírnak ekkora hírverést, ilyen hatalmas reklámkampányt rittyentettek volna?

A papírnak addig van értéke, amíg egy szűk társadalmi elit, úgy ítéli meg, hogy van. Ilyenek a részvények, kötvények és egyéb papírok. Nem mondom, hogy nem lehet nyerni rajtuk. Mert lehet. De...

  • Mi van akkor, ha beüt a krach? 
  • Mi van, ha Magyarország csődöt jelent? 
  • Mi van, ha befagyasztják a bankszámlákat? 
  • Mi van, ha hirtelen nagyon elkezdenek hiányozni a stadionokra költött, és a politikusok zsebébe vándorolt milliárdok? (A teljesség igénye nélkül.) 

Vagy ez teljesen kizárt? A múltbéli események fényében ki lehet bármit is zárni? Lehet mondani
bármire is, hogy, na ez aztán soha nem fog megtörténni? Emlékszel mi történt Görögországban pár éve? 2015 július elsején Görögország lényegében csődbe ment. A hiteleket az ország nem tudta törleszteni, meghatározatlan időre bezárták a bankokat, és a közszolgálati TV-t, valamint a többi megszorítás mellett, napi 60 euróban korlátozták a pénzautomatákból felvehető összeget. Megtörtént? Igen. Nem is olyan régen. Nem azt mondom, hogy legyél paranoiás, Isten ments! Csak azt mondom, legyél óvatos és háromszor is gondold meg kire bízod a pénzedet! Te szívesen bíznád mondjuk egy olyan "pénzügyi tanácsadóra", akit már többször simán el lehetett volna ítélni hűtlen kezelésért, de valahogy mindig megúszta?

Görögország, 2015 júliusa...
Sorbanállás, az automatából naponta kivehető 60 euróért
Legyen egy saját pénzügyi menekülési terved! (Ha gondolod, segítek elkészíteni egyet.) 
Én nem kívánom senkinek sem, hogy "valami" is történjen! De melyik a rosszabb szerinted? Ha fel vagy készülve, de nem történik semmi, vagy nem felkészülve és történik "valami"?

A fontos az, hogy fel legyél készülve. 
Ehhez pedig olyan helyre tedd a pénzed, ahol senkinek sincs hatalma felette, csak neked. Ahol nem látja, nem férhet hozzá más, csak te. Gyarapítsd olyan valódi értékben, amit nem lehet inkasszálni, zárolni, végrehajtani, ellopni, átcsoportosítani, letiltani, befagyasztani! Ahol bármikor hozzáférhetsz. És ahol nem papíron (egy számlán) áll valahol a pénzed, hanem valódi vagyoni értékben gyarapszik! Mert a papír(pénz), bármikor elveszítheti az értékét. Ez csak hallgatólagos, egyezményen alapuló, ideiglenes értéket képvisel, és csak viszonylagos biztonságot képes nyújtani. Ezzel ellentétben az aranyban az emberiség még soha nem csalódott. Nem véletlenül évezredes értékmérő. Saját aranytartalék felépítésével, és gyarapításával fel tudsz készülni minden eshetőségre. Pl. könnyen és azonnal mobilizálható. Egy vagyon elfér a zsebeidben is...

De amúgy te döntesz. Vess kérlek egy kósza pillantást erre a két ládikára... Tegyük fel, még a nagypapi ásta el mindkettőt pár évtizede... Ma melyiknek örülnél jobban? Egy láda egymilliárdos címletű pengőnek vagy jó pár aranyrúdnak?

2019. június 26., szerda

Gyerek vagy nyugdíj? Te mire költenél inkább?

Az előző bejegyzésemben (is) írtam már a megtakarítás fontosságáról, és arról is, mennyit kellene havi szinten félretenni ahhoz, hogy minden olyanra jusson, amire és amikor kell. Viszont lehetünk olyan élethelyzetben, hogy nem tudunk egyszerre mindenre félretenni, mert egyszerűen nem telik rá. Ilyenkor prioritást kell felállítanunk. 
Tudom, komoly dilemma, hogy melyiket vegyünk előre. A gyerek oktatását és lakáscélját, vagy a nyugdíjkérdést? Te hogyan döntenél? Számodra mi lenne a fontosabb?

Nézzük meg mindkét helyzetet... Fessünk le két jövőképet...

Tegyük fel, hogy te a gyermeked taníttatását, lakáscéljainak előremozdítását fontosabbnak tartottad, tehát erre fordítottad anyagi erőidet, a nyugdíj kérdését háttérbe szorítva. Oké.
Gyermeked tehát lubickol a jólétben, buli, pia, satöbbi, amivel ugye az egyetem együtt jár, és amit persze te finanszírozol neki. Telik-múlik az idő, megszerzi a diplomáját, és mint minden szülő, te is rém büszke vagy rá... Kirepül, dolgozni kezd, lehet lakást is kapott tőled, éli az életét, megismerkedik valakivel, házasság, gyerekek, ahogy az lenni szokott...

És veled mi lesz? Nos, Te ott leszel 65-70 évesen, nem tudsz megélni és a szabad szemmel alig látható nyugdíjadból vagy kénytelen tengődni, mivel minden pénzedet a gyermekedre fordítottad, nem gondoskodtál a saját  jövődről időben, és megfelelő módon. Így mit tudsz tenni? Vagy beköltözöl a gyerekedhez a kisszobába, aminek biztosan nagyon fognak örülni, vagy - mivel nincs rád idejük, hiszen hajtják a lóvét - beraknak egy idősek otthonába. Életszerű jövőkép? ...
No és tetszetős?

Nagyon szép, hogy gondoskodni akarsz a gyerekeidről, és rájuk fordítasz minden pénzt abban a reményben, hogy majd ők el fognak téged tartani öregkorodban. De mi van akkor, ha nem fognak? Mert nem tudnak vagy nem akarnak? Szuper, hogy te próbálsz mindent megtenni értük! Oké, csináld! De ne a nyugdíjadra szánt pénzből tedd! Ezt megismétlem annyira fontos: Szuper, hogy te, szinte erőn felül mindent próbálsz megadni a gyermekeidnek, de ne a nyugdíjadra szánt pénzből tedd!

Ha prioritásban a gyerekeid taníttatását és lakáscélját, a saját jövőd, a stabil anyagi helyzeted megteremtése elé helyezed, akkor sajna, az imént felvázolt jövő vár. Ezzel azonban nem csak a saját jövődet nyomorítod meg, de az övékét is! 
Mert ha te 65 évesen, zéró megtakarítással a hátad mögött mégy nyugdíjba - gondold most végig - milyen lehetőségeid vannak a havonta hiányzó összeg előteremtésére? Hitelképes már rég nem vagy, vagyis ez nem opció.
Halálodig dolgozol? És ha lebetegszel? Ha megsérülsz? Ha nem kellesz sehova? Akkor tengődsz? Ingyenkonyhára jársz? Vagy mégy a gyerekeid nyakára, hadd romoljon meg a családi kapcsolat?

Tudom, vacak, elevenbe vágó kérdések ezek. Olyanok, amikbe nem szeretünk belegondolni. De kérlek, egy kicsit éld bele magad mindkét helyzetbe.

És most jelenítsünk meg egy másik jövőképet. Nézzük, mi történne, ha számodra, a saját stabil jövőd megteremtésén lenne a hangsúly? (Emellett természetesen még segítheted őket, de te magad legyél, pontosabban a saját stabil jövőd legyen a prioritás.)

Mit tehet a lurkó, ha nincs pénz tanulni? Pl. elmehet dolgozni, és tanulhat levelezőn, vagy millió diákmunka elérhető nappali tagozat mellett is, és ha nincs anyuék pénzén habzsi-dőzsi, lehet még a mértékletességet is megízlelné. Vagy ne adj' isten, talán arra is rá lenne kényszerülve, hogy megtanulja magát ellátni, megtanuljon főzni, mosni, beosztani stb. Nem tudom, te hogy vagy vele, végül is a te gyereked, de talán elképzelhető, hogy mindez a hasznára válna?

Vagy fölvehet pl. diákhitelt a tanuláshoz, lakáshitelt, CSOK-ot a lakáscélokhoz, és nyilván ő is takarékoskodhat a céljaira (hisz tőled is ezt látta!), hogy jusson arra, amire szeretné, hiszen hamar megtanulta, hogy neki is ki kell vennie a részét a dologból. És ha hitelbe kényszerül, akkor van rá 40 éve, hogy visszafizesse, vagyis több lehetősége is van a helyzet megoldására.

És eközben mi történik Veled? 
Kényelmesen és gondtalanul élsz a korábban szépen, fegyelmezetten összepakolt jövedelmedből. Még őket is ki tudod olykor-olykor segíteni. Az unokák örömmel vannak nálatok, gond nélkül el tudjátok őket vinni ide-oda, kívánságokat is tudtok teljesíteni, szóval nem szorultok a gyerekeitekre. A pároddal el tudtok menni kirándulgatni, van pénzetek nyaralni, a hobbitokkal foglalkozni, van kedvetek nagyokat nevetni és még mindig tudtok örülni az életnek, a holnapnak, a családotoknak, a terveiteknek.

Felvázoltam két jövőképet. Két, nagyon is életszerű-szagú képet. Két, homlokegyenest más alternatívát. Lehet, hogy nem teszik. Lehet, hogy vitába szállnál velem. "Az én gyerekeim biztosan nem dugnának idősek otthonába!" Oké, elhiszem neked. Ettől függetlenül, ha te gondoskodsz a saját jövődről és nem tőlük várod el, semmiképpen sem fogod őket olyan helyzetbe hozni, hogy egyáltalán el kelljen gondolkozniuk ezen. 

Tudom, nem könnyű meghozni egy ilyen döntést. Talán önzőségnek érezheted, vagy lelkifurdalást okozhat benned a saját jövőd bebiztosítását a gyerekeidé elé helyezni. De pont azért kellene megtenned, mert szereted őket, és ezért nem akarsz nekik rosszat azzal, hogy öregkorodban a nyakukba varrod magad.

Az én dolgom, vagy ha úgy tetszik, felelősségem pedig az, hogy tükröt tartsak neked. Hogy tudd, hogyha a belenézel, és nem tetszik amit látsz, akkor ideje változtatnod!
Mert nekem nem az a feladatom, hogy egy cuki rózsaszín jövőt fessek le neked! Ennek a megteremtése rád vár. És csak rajtad múlik. A mai döntéseden.



2019. június 25., kedd

Mennyi az elég? Avagy a 20.000 Ft-os nyugdíjpénztári megtakarítás...

A legtöbben havi 20.000 Ft-ot pakolgatnak be önkéntes nyugdíjpénztárba. Nézzük meg, hogy elég lesz-e ez az összeg, vagy tényleg így járunk, ahogy a képen látjuk...
De talán ez a bejegyzésem, segít a prioritási listán feljebb tolni ennek a fontosságát.
Véleményem szerint, az emberek 90%-a sajnos nagyon alábecsüli a nyugdíjra való megtakarítás jelentőségét.

Nos, hogyan is kellene számolni...
Célszerű abból kiindulni, hogy mennyi pénzből élsz meg most, és mennyiből szeretnél megélni nyugdíjasként. Sokan úgy gondolják, hogy nyugdíjas korukban kevesebb pénz is elég lesz nekik, így amikor megkérdezem, hogy mennyi pénzből szeretnének élni idős korukban, általában a felét mondják annak, mint amiből most élnek. Csakhogy nem kalkulálnak bele egy-két fontos tényezőt. Pl. azt, hogy - nézzünk egy átlagot - mondjuk 40 éves korban, általában még nincs semmi bajuk, vagyis alapesetben, nem kell sem orvoshoz járkálni, sem gyógyszerekre, kezelésekre költeni. Viszont több mint valószínű, hogy idős korban erre is kell majd számítani, és ezt sokan figyelmen kívül hagyják. Ez teljesen érthető, hiszen tudjuk, hogy a rossz dolgok, úgy mint betegség, kórházi ápolás, vagy az egyéb öregkori panaszok mindig csak másokkal történnek meg, velünk nem! Ám ha mi előrelátóak vagyunk, jó, ha ezzel is számolunk...

Tehát tegyük fel, most a pároddal együtt kerestek 500.000 Ft-ot havonta. Ebből jut mindenre, ami kell. De ha nyugdíjasként mégis elég lesz kevesebb, akkor számoljunk 300.000 Ft-tal havonta. Az átlag nyugdíj - ha lesz még ilyen 20-30 év múlva - nem lesz/nem lehet több havi 40.000 Ft-nál, mivel lassan nem lesz munkavállaló, aki megtermelje. És mi van akkor, ha egyáltalán nem lesz, mert eltörlik, vagy valami kemény feltételhez kötik, aminek egyre kevesebben felelnek majd meg. Van rá esély? Naná! A nyugdíj amúgy sem egy ősidők óta fennálló dolog. 1928-ban vezették be, amikor a várható élettartam 47-50 év volt, a nyugdíjkorhatárt pedig már akkor 65 évnél húzták meg!

No de számoljunk...
Nézzük azt az esetet, hogy most kb. 35 éves vagy, 65 éves korodban mégy nyugdíjba, és mondjuk, élsz még utána 25 évig. (Mivel az átlagéletkor egyre növekszik, így ez teljesen életszerű példa.)


                      35 év ------------------------------------ 65 év -------------------- 80 év
                                                   30 év                                       15 év


300.000 Ft (szükséges összeg) - 40.000 Ft (nyugdíj) = 260.000 Ft ---> vagyis ennyi pénzre lesz szükséged havonta, 65 éves korod után, nyugdíjkiegészítés gyanánt.

260.000 Ft x (15 : 30) = 130.000 Ft ---> vagyis ennyi pénzt kellene mostantól leraknod havi szinten(!) ahhoz, hogy biztonsággal meg legyen az a havi 300.000 Ft-os összeg, 65 éves korodtól 80 éves korodig, amiből majdan meg kívánsz élni. 
És akkor most nézz rá a nyugdíj megtakarításodra! Mire lesz elég az a 20.000 Ft havonta?

Ha most 40 éves vagy, így alakulnak a számok:


                       40 év ------------------------------------ 65 év ------------------- 80 év
                                                   25 év                                         15 év


260.000 Ft x (15 : 25) = 156.000 Ft

Mint a fenti példa mutatja, minél idősebben kezdesz el észbe kapni és megtakarítani a nyugdíjas éveidre, annál kevesebb időd marad összegrundolni az összeget, így minél idősebb vagy, annál többet kell félretenned havi szinten, hogy később ne kelljen nélkülöznöd, vagy másra utalva élned.

De még nem végeztünk, hiszen lehet vannak gyerekeink, van lakásunk, autónk... A gyereket lehet szeretnénk taníttatni, a lakásunkat legalább 10 évente felújítani, az autónkat 5 évente lecserélni... ezekkel is kell számolni, ezekre is kell gondolni, amikor jövőt tervezünk.

Nézzük, hogyan?

Ha az autócserére 5 évente kerül sor, és kb. másfél millió Ft-ot szánunk rá...

1.500.000 Ft : 60 = 25.000 Ft ----> akkor ennyit kellene félretennünk havi szinten az autócserére

Lakásfelújítás 10 évente, 3 millió Ft értékben...

3.000.000 Ft : 120 = 25.000 Ft ----> ennyit kell félretennünk havonta a lakásfelújításra

Gyerek továbbtanulása 1.000.000 Ft/év (kaja, albérlet, tandíj, egyebek)

Tegyük fel, van egy szem manónk, akit szeretnénk majdan taníttatni, és aki mondjuk most 3 éves.

4.000.000 Ft (4 év tandíja) : 180 (15 év van 18 éves koráig) = 22.000 Ft ----> ennyit kell félretenni havonta a lurkó egyetemi oktatására

Adjuk össze!
130.000 Ft nyugdíjra
25.000 Ft autócserére
25.000 Ft lakásfelújításra
22.000 Ft/gyermek taníttatásra
-----------------------------------
202.000 Ft

- Nos, elég pénzt teszel félre havonta ezekre a mindennapos, tehát nem luxus(!) célokra?
- Elég a jövedelmed 10%-át megtakarítani?
- Elég, ha 20.000 Ft az összes megtakarításod?
Tudom, ezek nagyon genyó kérdések. Annál is inkább, mivel a magyarok 70%-a egyáltalán nem takarít meg 2 fillért sem, hiszen azt mondja, nincs neki miből. Sokszor hallom, hogy "hónapról-hónapra élünk... a gyerek... a hitelek... a rezsi... a kocsi... az albérlet... a satöbbi". Mintha csak nekik lennének ilyen kiadásaik, senki másnak.

Vagyis sokan ahelyett, hogy elgondolkodnának a szavaimon, és sürgősen megoldásokat keresnének, addig ameddig még aktív éveikben vannak - tehát képesek több, értékesebb munkát végezni - egyfolytában önigazolásokat gyártanak és kifogásokat sorolnak nekem. Ráadásul még megsértve érzik magukat amikor azt mondom, takarítsanak meg, ne éljék fel a teljes jövedelmüket. Teljesen úgy viselkednek, mintha nekem tennék félre az összegeket havonta és nem maguknak, a saját jövőjükre.

Konklúzió: 

Ha eddig nem így gondolkoztál, ahogy fentebb felvázoltam, akkor valami baromi gyorsan át kellene értékelned a havi kiadásaidat és megtakarításaidat, mert tényleg kutya világ lesz rád, ha ezeket figyelmen kívül hagyod, mindig homokba dugva a fejed, és továbbra sem szánsz időt arra, hogy józanul és felelősségteljesen végiggondold a pénzügyeidet! (Ha szeretnéd, hogy segítsek benne, keress meg nyugodtan!)

Tehát vagy nagyon gyorsan rá kell jönnöd, hogyan tudsz többet keresni, hogy többet tudj megtakarítani, vagy el kell kezdened radikálisan visszafogni a költekezéseidet. Ám ha nem telik mindenre, és választanod kell a gyermekeid taníttatása, jövőjük finanszírozása és a saját jövőd stabil megteremtése között - javaslom - az utóbbit válaszd. A következő blogbejegyzésben kifejtem, miért ezt az álláspontot képviselem.