Gyerek vagy nyugdíj? Te mire költenél inkább?

Az előző bejegyzésemben (is) írtam már a megtakarítás fontosságáról, és arról is, mennyit kellene havi szinten félretenni ahhoz, hogy minden olyanra jusson, amire és amikor kell. Viszont lehetünk olyan élethelyzetben, hogy nem tudunk egyszerre mindenre félretenni, mert egyszerűen nem telik rá. Ilyenkor prioritást kell felállítanunk. 
Tudom, komoly dilemma, hogy melyiket vegyünk előre. A gyerek oktatását és lakáscélját, vagy a nyugdíjkérdést? Te hogyan döntenél? Számodra mi lenne a fontosabb?

Nézzük meg mindkét helyzetet... Fessünk le két jövőképet...

Tegyük fel, hogy te a gyermeked taníttatását, lakáscéljainak előremozdítását fontosabbnak tartottad, tehát erre fordítottad anyagi erőidet, a nyugdíj kérdését háttérbe szorítva. Oké.
Gyermeked tehát lubickol a jólétben, buli, pia, satöbbi, amivel ugye az egyetem együtt jár, és amit persze te finanszírozol neki. Telik-múlik az idő, megszerzi a diplomáját, és mint minden szülő, te is rém büszke vagy rá... Kirepül, dolgozni kezd, lehet lakást is kapott tőled, éli az életét, megismerkedik valakivel, házasság, gyerekek, ahogy az lenni szokott...

És veled mi lesz? Nos, Te ott leszel 65-70 évesen, nem tudsz megélni és a szabad szemmel alig látható nyugdíjadból vagy kénytelen tengődni, mivel minden pénzedet a gyermekedre fordítottad, nem gondoskodtál a saját  jövődről időben, és megfelelő módon. Így mit tudsz tenni? Vagy beköltözöl a gyerekedhez a kisszobába, aminek biztosan nagyon fognak örülni, vagy - mivel nincs rád idejük, hiszen hajtják a lóvét - beraknak egy idősek otthonába. Életszerű jövőkép? ...
No és tetszetős?

Nagyon szép, hogy gondoskodni akarsz a gyerekeidről, és rájuk fordítasz minden pénzt abban a reményben, hogy majd ők el fognak téged tartani öregkorodban. De mi van akkor, ha nem fognak? Mert nem tudnak vagy nem akarnak? Szuper, hogy te próbálsz mindent megtenni értük! Oké, csináld! De ne a nyugdíjadra szánt pénzből tedd! Ezt megismétlem annyira fontos: Szuper, hogy te, szinte erőn felül mindent próbálsz megadni a gyermekeidnek, de ne a nyugdíjadra szánt pénzből tedd!

Ha prioritásban a gyerekeid taníttatását és lakáscélját, a saját jövőd, a stabil anyagi helyzeted megteremtése elé helyezed, akkor sajna, az imént felvázolt jövő vár. Ezzel azonban nem csak a saját jövődet nyomorítod meg, de az övékét is! 
Mert ha te 65 évesen, zéró megtakarítással a hátad mögött mégy nyugdíjba - gondold most végig - milyen lehetőségeid vannak a havonta hiányzó összeg előteremtésére? Hitelképes már rég nem vagy, vagyis ez nem opció.
Halálodig dolgozol? És ha lebetegszel? Ha megsérülsz? Ha nem kellesz sehova? Akkor tengődsz? Ingyenkonyhára jársz? Vagy mégy a gyerekeid nyakára, hadd romoljon meg a családi kapcsolat?

Tudom, vacak, elevenbe vágó kérdések ezek. Olyanok, amikbe nem szeretünk belegondolni. De kérlek, egy kicsit éld bele magad mindkét helyzetbe.

És most jelenítsünk meg egy másik jövőképet. Nézzük, mi történne, ha számodra, a saját stabil jövőd megteremtésén lenne a hangsúly? (Emellett természetesen még segítheted őket, de te magad legyél, pontosabban a saját stabil jövőd legyen a prioritás.)

Mit tehet a lurkó, ha nincs pénz tanulni? Pl. elmehet dolgozni, és tanulhat levelezőn, vagy millió diákmunka elérhető nappali tagozat mellett is, és ha nincs anyuék pénzén habzsi-dőzsi, lehet még a mértékletességet is megízlelné. Vagy ne adj' isten, talán arra is rá lenne kényszerülve, hogy megtanulja magát ellátni, megtanuljon főzni, mosni, beosztani stb. Nem tudom, te hogy vagy vele, végül is a te gyereked, de talán elképzelhető, hogy mindez a hasznára válna?

Vagy fölvehet pl. diákhitelt a tanuláshoz, lakáshitelt, CSOK-ot a lakáscélokhoz, és nyilván ő is takarékoskodhat a céljaira (hisz tőled is ezt látta!), hogy jusson arra, amire szeretné, hiszen hamar megtanulta, hogy neki is ki kell vennie a részét a dologból. És ha hitelbe kényszerül, akkor van rá 40 éve, hogy visszafizesse, vagyis több lehetősége is van a helyzet megoldására.

És eközben mi történik Veled? 
Kényelmesen és gondtalanul élsz a korábban szépen, fegyelmezetten összepakolt jövedelmedből. Még őket is ki tudod olykor-olykor segíteni. Az unokák örömmel vannak nálatok, gond nélkül el tudjátok őket vinni ide-oda, kívánságokat is tudtok teljesíteni, szóval nem szorultok a gyerekeitekre. A pároddal el tudtok menni kirándulgatni, van pénzetek nyaralni, a hobbitokkal foglalkozni, van kedvetek nagyokat nevetni és még mindig tudtok örülni az életnek, a holnapnak, a családotoknak, a terveiteknek.

Felvázoltam két jövőképet. Két, nagyon is életszerű-szagú képet. Két, homlokegyenest más alternatívát. Lehet, hogy nem teszik. Lehet, hogy vitába szállnál velem. "Az én gyerekeim biztosan nem dugnának idősek otthonába!" Oké, elhiszem neked. Ettől függetlenül, ha te gondoskodsz a saját jövődről és nem tőlük várod el, semmiképpen sem fogod őket olyan helyzetbe hozni, hogy egyáltalán el kelljen gondolkozniuk ezen. 

Tudom, nem könnyű meghozni egy ilyen döntést. Talán önzőségnek érezheted, vagy lelkifurdalást okozhat benned a saját jövőd bebiztosítását a gyerekeidé elé helyezni. De pont azért kellene megtenned, mert szereted őket, és ezért nem akarsz nekik rosszat azzal, hogy öregkorodban a nyakukba varrod magad.

Az én dolgom, vagy ha úgy tetszik, felelősségem pedig az, hogy tükröt tartsak neked. Hogy tudd, hogyha a belenézel, és nem tetszik amit látsz, akkor ideje változtatnod!
Mert nekem nem az a feladatom, hogy egy cuki rózsaszín jövőt fessek le neked! Ennek a megteremtése rád vár. És csak rajtad múlik. A mai döntéseden.