Gondolom, láttál már jómódú embert. Ugye, sokféle jelzőt aggathatunk rá, de azt, hogy félénk lenne, nehezen tudjuk elképzelni. Hiszen a pénzzel együtt jár a presztízs, a magabiztosság, a céltudatosság is. Láttunk már olyan sikeres üzletembert aki pl. lagymatagon fog kezet, kerüli a szemkontaktust, és földre szegezett tekintettel, görnyedten jár-kel? Nem igazán.
Mert akinek pénze van, annak többnyire az önértékelésével sincs gondja. Észrevetted már? Valahogy a pénz együtt jár a - jó értelemben vett - önbizalommal és a pozitív énképpel. Nyilván nem a pökhendiségre, vagy a "császár-szindrómára" gondolok.
Viszont általános tapasztalat, hogyha valakinek nincs önbizalma, többnyire nem képes saját maga uralni a pénzügyeit sem. Az ilyen ember sokszor hoz rossz pénzügyi döntéseket, mert hajlamos a pillanatnyi impulzusai szerint dönteni, így könnyedén be tudják hálózni a pénzvadászok. Mivel bevallottan nem ért a pénzügyekhez (és sok esetben ezt hangoztatja is), szinte tálcán kínálja magát az ügyeskedőknek. Nagyon hálás minden segítségért amit kap, de sokszor csak későn döbben rá, hogy átverték. Könnyen kap vérszemet, és válik kapzsivá, ami szintén kedvez az áldozattá válásnak.
Ez pedig többek között azért is nagy gond lehet, mert így nem tudja kivédeni a manipulációt, nem ismeri fel a csalókat, és ami a legfájóbb, hasonló lelkületű gyermekeket nevel, mert nem tudja megtanítani, átadni a gyermekeinek az önértékelés, az önbizalom fontosságát, s így a pénzkezelést, és a pénzhez való hozzáállást sem! Láttál-e már pesszimista gyermeket? Ugye, hogy nem? Mert minden gyermek úgy születik, hogy egy-két évesen állandóan az életéért kell aggódni, mert egy kamikaze-pilóta bátorságával néz szembe a világgal, azt hiszi bármit meg tud csinálni, elérni, kiharcolni. Csak később alakítjuk ki bennük a kishitűség romboló mentalitását.
Tudom, mert az én szüleim is ilyenek. Apukám a kevéske nyugdíjából próbál boldogulni, míg anyukám albérletben lakik. Nem sokat tanultam tőlük a pénzről, sem pedig az önbecsülésről.
Csak azt hallottam, hogy a pénz az, amiből valami érthetetlen módon a rossz embereknek van sok, a jó embereknek meg nagyon kevés. A rossz emberek a sok pénzt természetesen görbe úton szerezték, hiszen aki jó, az mindig egyenes és sosincs pénze, mert nem ügyeskedik, nem ver át másokat. Szóval - tudat alatt - ezt az útravalót kaptam tőlük a nagybetűs élethez, amit elég nehéz volt felülírni.
De muszáj megtenni Neked is. Ha hasonló a "hozott" programod,és nem akarsz többé áldozattá válni, valamit másképp kell csinálnod. Hiszen nincs őrültebb dolog a világon, mint állandóan ugyanazt, ugyanúgy csinálni és mindig más végeredményt várni!
Konklúzió: Építsd magad! Becsüld magad! S csak olyan dolgokat tegyél, amik ezt célozzák! Ennek egyik nagyon jó forrása, ha tanulsz. Tanulj az önbecsülésről, tanulj a pénzről. Ha tanulsz és bővíted az ismereteidet, az információ magabiztossággal vértez fel!
Remek érzés, amikor hozzá tudsz szólni valamihez, és a bankban nem csak hallgatod az ügyintéző hadováját, hanem tudod mit kérdezz, mert érted miről beszél.
Tehát az információ az első fontos lépés a pénzügyi magabiztosság, a kiszolgáltatottság legyőzése, az önbizalmad felépítése felé.
Mottóm
2018. március 16., péntek
2018. március 12., hétfő
Mi köze van az önbizalomnak a pénzhez? I.
Egy érdekes anyagra bukkantam:
Kerner Tibor: Sziklaszilárd önbecsülés című könyvében. Érdemes elolvasni, nagyon javaslom.
A Gallup Intézet 2005 és 2009 között 155 országra kiterjedő közvéleménykutatást végzett. A felmérés célja annak a megállapítása volt, hogy az emberek mennyire vannak megelégedve az életükkel.
A válaszadókat 3 csoportba sorolták:
1. elégedett, aki optimistán tekint a jövőbe - fejlődik, érvényesül
2. küzdelmesen bár, de boldogul - küzd
3. tehetetlennek érzi magát, nyűgnek az életét és nem gondolja, hogy a jövő pozitív változást fog hozni - tehát szenved
Az országokat az elégedett emberek százaléka szerint rangsorolták.
Dánia végzett az első helyen, 82 % elégedett, 17% küzdő és 1% szenvedő lakossal. Az első 25 helyre főleg fejlett nyugati országok kerültek, ahol az emberek magukat 50-60%-ban elégedett, 40-50%-ban küzdő és 2-4%-ban a szenvedő kategóriába sorolták.
Magyarország a lista 103. helyén található.
A magyarok 13%-a érzi kiteljesedettnek az életét, 54%-uk küzd, 34% pedig szenved, remény nélkülinek, kilátástalannak látja a világot.
A boldogságlistán csak 4 országban magasabb a "szenvedők" aránya, mint nálunk. Ezek: Burundi, Haiti, Grúzia és Bulgária. (Ami azért igencsak megdöbbentő!!)
Magyarország mögött főleg afrikai és ázsiai országok sorakoznak, a nyomorszintet csak kevéssé meghaladó életszínvonallal. Ezt az eredményt több más (magyar és külföldi) kutatás is alátámasztotta. Az elkeserítő számokat mindennapi tapasztalataink is megerősítik. Lehangolt arcok az utcán, a munkahelyen, a családi asztalnál... rosszkedv és pesszimizmus mindenütt. A kifogást minden nap halljuk, ilyen az ország helyzete, mire fel legyünk boldogok?
Azonban az ország helyzete nem ilyen. Az ENSZ minden évben közreadja a világ országainak fejlettség szerinti rangsorát. A HDI vagyis a humán fejlettségi mutató szerinti sorrend figyelembe veszi az országok egészségügyi és oktatási színvonalát, a bruttó nemzeti termék nagyságát, az életszínvonalat és sok más, mérhető, objektív tényezőt. A 169 országot elemző 2010-es felmérés szerint, Magyarország a világ 36. legfejlettebb állama. A vagyoni egyenlőtlenségeket elemző listán még jobb a helyzet, a 25. helyet foglaljuk el.
A tények tehát - a magyar lelkülettel ellentétben - azt mutatják, hogy Magyarország nagyon is élhető hely.
Ha pedig ez így van, akkor:
1. miért érzi minden 3. magyar kilátástalannak az életét?
2. miként lehetséges, hogy a külvilág jónak látja helyzetünket, mi magunk pedig nem?
3. mi lehet az igazi oka a magyarok pesszimizmusának?
A magyar pesszimizmus gyökerei már a nemzeti himnuszunkban is megtalálhatók. Ugyanis a nemzeti himnusz egyfajta jelkép. Kifejezi egy nép együvé tartozását, alapvető értékeit. A pesszimista berögződés a szöveg értelmezésével felismerhető, különösen ha összevetjük azt a többi ország himnuszának mondanivalójával.
Egyesült Államok: "ez a csillagokkal borított lobogó győztesen fog lobogni a szabadság országa és a bátrak hona fölött",
Ausztria: "bátran az új korban, szabadon és hittel megyünk előre",
Franciaország: "előre ország népe harcra, ma győzelem vár, hív hazánk",
Svédország: "Isten oldalán harcolok hazámért és otthonomért",
Magyarország: "vert hadunk csonthalmain győzedelmi ének"... "kínzó rabság könnye hull árvánk hő szeméből"
Nos, a himnuszunk megadja a kulcsot nemzeti beidegződésünkhöz.
Mi magyarok, a többi nemzettel ellentétben
1. a múltból a rosszra emlékezünk,
2. a jelent sötét színben látjuk,
3. a megoldást pedig nem magunktól várjuk, hanem másoktól. Egy igazságos királytól, egy kormánytól, vagy akár egyenesen a Jóistentől.
(folyt. köv.)
Kerner Tibor: Sziklaszilárd önbecsülés című könyvében. Érdemes elolvasni, nagyon javaslom.
A Gallup Intézet 2005 és 2009 között 155 országra kiterjedő közvéleménykutatást végzett. A felmérés célja annak a megállapítása volt, hogy az emberek mennyire vannak megelégedve az életükkel.
A válaszadókat 3 csoportba sorolták:
1. elégedett, aki optimistán tekint a jövőbe - fejlődik, érvényesül
2. küzdelmesen bár, de boldogul - küzd
3. tehetetlennek érzi magát, nyűgnek az életét és nem gondolja, hogy a jövő pozitív változást fog hozni - tehát szenved
Az országokat az elégedett emberek százaléka szerint rangsorolták.
Dánia végzett az első helyen, 82 % elégedett, 17% küzdő és 1% szenvedő lakossal. Az első 25 helyre főleg fejlett nyugati országok kerültek, ahol az emberek magukat 50-60%-ban elégedett, 40-50%-ban küzdő és 2-4%-ban a szenvedő kategóriába sorolták.
Magyarország a lista 103. helyén található.
A magyarok 13%-a érzi kiteljesedettnek az életét, 54%-uk küzd, 34% pedig szenved, remény nélkülinek, kilátástalannak látja a világot.
A boldogságlistán csak 4 országban magasabb a "szenvedők" aránya, mint nálunk. Ezek: Burundi, Haiti, Grúzia és Bulgária. (Ami azért igencsak megdöbbentő!!)
Magyarország mögött főleg afrikai és ázsiai országok sorakoznak, a nyomorszintet csak kevéssé meghaladó életszínvonallal. Ezt az eredményt több más (magyar és külföldi) kutatás is alátámasztotta. Az elkeserítő számokat mindennapi tapasztalataink is megerősítik. Lehangolt arcok az utcán, a munkahelyen, a családi asztalnál... rosszkedv és pesszimizmus mindenütt. A kifogást minden nap halljuk, ilyen az ország helyzete, mire fel legyünk boldogok?
Azonban az ország helyzete nem ilyen. Az ENSZ minden évben közreadja a világ országainak fejlettség szerinti rangsorát. A HDI vagyis a humán fejlettségi mutató szerinti sorrend figyelembe veszi az országok egészségügyi és oktatási színvonalát, a bruttó nemzeti termék nagyságát, az életszínvonalat és sok más, mérhető, objektív tényezőt. A 169 országot elemző 2010-es felmérés szerint, Magyarország a világ 36. legfejlettebb állama. A vagyoni egyenlőtlenségeket elemző listán még jobb a helyzet, a 25. helyet foglaljuk el.
A tények tehát - a magyar lelkülettel ellentétben - azt mutatják, hogy Magyarország nagyon is élhető hely.
Ha pedig ez így van, akkor:
1. miért érzi minden 3. magyar kilátástalannak az életét?
2. miként lehetséges, hogy a külvilág jónak látja helyzetünket, mi magunk pedig nem?
3. mi lehet az igazi oka a magyarok pesszimizmusának?
A magyar pesszimizmus gyökerei már a nemzeti himnuszunkban is megtalálhatók. Ugyanis a nemzeti himnusz egyfajta jelkép. Kifejezi egy nép együvé tartozását, alapvető értékeit. A pesszimista berögződés a szöveg értelmezésével felismerhető, különösen ha összevetjük azt a többi ország himnuszának mondanivalójával.
Egyesült Államok: "ez a csillagokkal borított lobogó győztesen fog lobogni a szabadság országa és a bátrak hona fölött",
Ausztria: "bátran az új korban, szabadon és hittel megyünk előre",
Franciaország: "előre ország népe harcra, ma győzelem vár, hív hazánk",
Svédország: "Isten oldalán harcolok hazámért és otthonomért",
Magyarország: "vert hadunk csonthalmain győzedelmi ének"... "kínzó rabság könnye hull árvánk hő szeméből"
Nos, a himnuszunk megadja a kulcsot nemzeti beidegződésünkhöz.
Mi magyarok, a többi nemzettel ellentétben
1. a múltból a rosszra emlékezünk,
2. a jelent sötét színben látjuk,
3. a megoldást pedig nem magunktól várjuk, hanem másoktól. Egy igazságos királytól, egy kormánytól, vagy akár egyenesen a Jóistentől.
(folyt. köv.)
Címkék:
magabiztosság,
önbecsülés,
önbizalom,
önértékelés,
pénz,
pénzkezelés
Hely:
Debrecen, Magyarország
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)