Ma fogalmazódott meg bennem egy gondolat... az anyagi függetlenség akkor a legértékesebb és a legtartósabb ha magának teremti meg az ember lánya. Még mindig olyan sok nő él anyagi függésben, kiszolgáltatottan, lekötelezetten, az állandó "kéregetés" és hálálkodás súlyos kényszerével. Az anyagi függetlenséget nem úgy értem itt, hogy válj milliomossá, hanem olyan értelemben használom, hogy soha ne légy anyagilag kiszolgáltatott senkinek.
Előrebocsátom, nincs gyermekem (még) de, hogy én nem tudnék "csak" anya lenni, aki otthon "háztartásbeliként" a gyermeknevelésben dolgozik... nos, ez teljesen biztos. Amikor a barátommal elhatároztuk, hogy gyermeket vállalunk, egy év alatt elvégeztem egy sor képzést, hogy tudjak itthon - baba mellett - is dolgozni, ha úgy hozza a sors, hogy teherbe esem... Nem úgy hozta. De a kompetenciáim megmaradtak. Soha nem tudtam úgy tekinteni magamra, mint egy otthon ülő anyukára, aki "csak" a gyermekének él. Illetve mindennél fontosabb volt a számomra, hogy ha gyermekem lesz, tudjak mellette is pénzt keresni. Hogy ne legyek kiszolgáltatva a férjemnek, páromnak. Nyilván le vannak osztva ezek a szerepek, tudom én, hogy a gyermekvállalás közös projekt, és mégsem tudnám csak ezt "csinálni". Mert ha - tegyük fel - előfordul az, hogy az anyuka megszüli az első gyermeküket... aztán a másodikat - mondván - ha már úgyis kiesett a munkából, legyenek "egyszerre túl a dolgon" és majd akkor, amikor a másik is ovis lesz, visszamegy dolgozni...
Persze semmi gond nincs, ha jól alakul minden a kapcsolatban... De van-e rá garancia? Ja, ha a pap és több száz ember előtt megígérte, hogy örökké szeretni fog, akkor akkor az úgy is lesz?
Engem azért baromira megijeszt és óvatosságra int az a statisztika, hogy a házasságok több mint fele válással végződik. És szerintem jobb felkészülni arra is, hogy bármi megtörténhet, mint összeroskadni és kezet tördelni, hogy most mi lesz, ha valóban megtörténik az a "bármi"...
Ijesztően sok kapcsolat romlik el ezekben az időkben... Nézzük csak, anyuka otthon marad, jobb esetben visszavárják a munkahelyére, rosszabb esetben nem. "Kiesik" az életéből 5-6 év. Eközben nem keres, s félretett - saját - pénze a legtöbb esetben nincs, mert ugye a párok - többnyire - közös kasszán vannak, amit általában az apuka kezel, hisz ő keresi a pénzt. Anyuka gyermeket nevel. Tehát ha megromlik a kapcsolat, pl. apukának kinéz egy új hölgy a láthatáron, ami ugye benne van a pakliban... anyuka mihez kezd 2 gyermekkel, saját forrás, megtakarított saját pénz nélkül?
Épp ezért lovagolok a SAJÁT-on. Ronda dolog tudom, de ma a világot a pénz mozgatja. Írtam már, olyan ez, mint a gravitáció. Lehet vele vitatkozni, ellenkezni, lehet szajkózni a spirituális blablát, lehet támadni vagy semmibe venni, attól még minden dolog lefele esik...
S ha apuka elcsábul a hosszú combok és a feszes blúzok láttán, akkor anyuka - saját tőke nélkül - ugyancsak nehéz helyzetbe kerül, jelzem, ha önérzetes. Mert ha nem önérzetes, akkor eltűri apuka játszadozásait, ami azért baromira aláássa az önértékelését, de lehet inkább tűr, mint ahogy nagyon sokan teszik és csak belül, csendben őrlődik, mert nem mer kilépni a kapcsolatból.. és egyre csak sír a barátnőknek... "hova menjek, mit csináljak 2 gyerekkel, pénz nélkül?"Szerintem pénzügyi öngyilkosság egy nőnek, mindent feltenni egy lapra és feláldozni önmagát a kapcsolat oltárán. Mert nem lehet tudni, hogy alakul. Ha jól alakul, akkor sem árt ha van egy kis tőke, ha pedig rosszul alakul, létkérdés, hogy legyen mihez nyúlni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése