Még egy kis önbizalom!

Ismét egy kis önelemzés... 

Korábban az önbizalomhiányom egyik fő kiváltó oka az volt, hogy gyakran másokhoz hasonlítgattam magam, és sokszor éreztem úgy, hogy alulmaradtam a megmérettetés során.

Összevetettem a koromat, a testsúlyomat, a végzettségemet, a megjelenésemet, vagy a dolgokat, amiket birtoklok mindazzal, amivel mások rendelkeznek. Iskolában az osztálytársaimhoz, a munkahelyen a kollégáimhoz hasonlítottam magam...

És elővett engem is - ahogy előbb-utóbb minden nőt - az örök dilemma: elég jól nézek ki? Vagyok olyan okos, szép, művelt mint ő, vagy ő? Hol élek, mennyit keresek, milyen az autóm, a pasim, a ruhatáram stb. Aztán letettem ezekről...

És rájöttem, hogy önmagam másokhoz hasonlítgatása zsákutca. Ha egy ember állandóan egy másik emberhez hasonlítja magát, mindig rosszul jön ki belőle. Sőt! Nem is lehet ebből jól kijönni! Hogy miért? Roppant egyszerű a válasz. Mivel csakis úgy van közös nevező a történetben, ha önmagadat, csakis önmagaddal hasonlítod össze. A mai énedet a tegnapival, a fél évvel, az 5 évvel ez előttivel. Hiszen csak így kapsz korrekt eredményt, és csak így van értelme. Nekem, pl. butaság önmagamat, akinek nem finanszírozták a szülei a felsőfokú tanulmányait, összehasonlítani azzal az exbarátommal, akinek viszont két diplomája megszerzését is támogatták a szülők... Nyilván így nem azonosak a feltételek, ezt a két életet, nem lehet egy az egyben összevetni egymással.

Viszont ha csakis önmagadhoz hasonlítod magadat, kincset érő felfedezést teszel! :) Megtalálod a lelki nyugalmadat, a saját kis békédet, mert nem lesznek többé frusztráló kapcsolataid, melyekben állandóan mérlegre teszed magad, majd pedig, a megmérettetés végén szomorúan konstatálod, sose leszel olyan jó, mint ő. Pedig a dolog nagyon egyszerű, hiszen csak egy dologra kell figyelned!

Senkinél se legyél jobb, csak a tegnapi önmagadnál!

S ha csupán csak ezt a hozzáállásodat megváltoztatod, hatványozottan fog nőni a magadba vetett hited, mert megtanulod jobban értékelni, elismerni és szeretni önmagad!

Ennek érdekében, csak olyan döntéseket hozz, és olyan dolgokat tegyél meg, amelyek építenek Téged önmagad előtt. Légy etikus, tedd meg, amit meg kell tenned, és ne tedd meg azt, amit nem szabad megtenned. Ne menj bele méltatlan kapcsolatokba, legyen tartásod, gerinced. Hülyeségnek tartom a "de hát egyszer élünk", meg "a tiltott gyümölcs édesebb" közhelyeket, mert szerintem ezeket a frázisokat az elvtelen, ingatag és könnyen befolyásolható emberek találták ki önigazolásképpen! 

Az etikus viselkedés nemesít, erősíti a jellemet, s az erős jellem önbizalmat ad. S ha önbizalmad nincs, mid van?

Legközelebb arról írok, hogy mit tegyél akkor, ha valakinek baja van veled... hogy kezeld, hogy állj hozzá, hogy ne sérüljön az önbecsülésed. 

S majd szépen eljutunk odáig, hogy mi köze van az önmbizalomnak a pénzhez, a pénz megkereséséhez, és megtartásához...

Ha kíváncsi vagy, tarts velem! :) 

Az EGO és az önbizalom...

Visszatérő és kedvenc témám az önbizalom és az önbecsülés. Régebben, á dehogy régebben, még pár hónappal ez előtt is úgy gondoltam, jogom van brutálisan megsértődni, ha valaki nem adja meg nekem azt a fontosságérzetet amit én elvárok. Mert a tiszteletet, és a megbecsülést, azt ki kell követelni, mert ez erősíti az önbizalmunkat és a magunkba vetett hitünket. Így gondoltam. Nos, be kellett látnom, messzebb nem is állhattam volna az erős önbizalomtól és a stabil jellemtől ilyen hozzáállással! :)

Hogyan is kapcsolódik az ego, az önbizalomhoz? Arra döbbentem rá, hogy nem egyenes, hanem fordított arányban állnak egymással! Tehát minél nagyobb egot mutatunk, annál kisebb, csenevészebb, ingatagabb az önbizalmunk! Érdekes, nem? Hogy miből jöttem rá? Vicces, de egy motivációs idézetből... Ebből:

Ha van egy ember a Földön, akinek helyén van az önértékelése és az önbizalma, az az én szememben ez a zseniális ember: Sir Anthony Hopkins!

Azt mondja: "Nem várok el semmit és elfogadok mindent!"

Ezen kezdtem el gondolkodni, mert eddig én igenis ELVÁRTAM egy csomó dolgot az emberektől. Pl. hogy tartsák magukat az ígéreteikhez, legalább a barátaim emlékezzenek a születés-, és névnapomra (bár ugye ebben a facebook nagy segítséget nyújt! :) ) emlékezzenek arra a kollégáim, és a barátaim miről beszéltünk legutóbb, jelezze nekem az ügyfél, ha nem jó az időpont, figyeljen rám az a férfi, akinek tetszem vagy azt mondja szeret stb...
De rossz úton haladtam...

Az igazság az, hogy senki sem kíváncsi rád (vagy rám), mert mindenki saját magával van elfoglalva! :) 

Tehát nem tudsz figyelmet kierőszakolni! Hiába is próbálod! Vagy ha megteszed, rossz érzést keltesz a másikban, és nemhogy tiszteletet nem kapsz, de megvetés lehet a "jutalmad"! Vagy nőként, a hisztis p..a, nem túl hízelgő jelző.
Ugyanis senki sem szeret olyan ember társaságában lenni, aki pl. lelkiismeret-furdalást okoz vagy a legyőzöttség érzését kelti a másikban.

Eleanor Roosevelt mondása rég a fülemben cseng: "Senki sem éreztetheti veled, hogy felsőbbrendű nálad, a Te beleegyezésed nélkül." De ezt is félreértelmeztem. Mert kiállni magadért, ha pl. igaztalanul bántanak nem ugyanaz, mint kierőszakolni a figyelmet vagy a tekintélyt.
Mint ahogy azzal sem érsz célt hosszú távon, amikor tipikus nőként azon hisztizel, hogy nem figyel rád a pasid! Vagy ha vezetőként megfélemlítéssel vagy szapulással próbálsz tekintélyt kivívni... Ez csak a gyáva és kishitű, emberek kommunikációs eszköze...

Akinek "túlfejlett" az egoja, vagyis mindenek felett igényli magának a figyelmet, az elismerést, és a dicséretet, vagyis a kívülről érkező megerősítéseket és folyamatosan azt hangoztatja, hogy "mennyit tett le az asztalra", amiért is joga van ezeket kikövetelni magának, csupán csenevész önbizalmát szeretné ezek által erősíteni, és komoly önértékelési problémáit leplezni... Tehát a hatalmas ego, kicsike önbizalommal jár együtt! :)

Számomra ez óriási felfedezés volt, és nyomban ezt követően elkezdtem azon gondolkozni, hogy - mivel, minden oldalról agyon vagyok trenírozva - miért nem tanultam ezt soha tréningeken? Miért nem tudatosították bennem, hogy "Kislány, rossz úton jársz! Egyetlen dologgal tudsz változást okozni, a példáddal." Minden másra, nyomásra, hisztire, érzelmi zsarolásra sokszor érzéketlenek az emberek.

És, honnan tudom, hogy a fenti sorok igazak? Notórius önelemző vagyok. A saját példámat tudom felhozni. Egyetemen, amikor a filozófia zh-im valahogy mindig olyan jól sikerültek és a tanár kedvence lettem, nagyon zavart, hogy sokszor engem külön felállított és száz ember előtt szinte piedesztálra állítva, agyondicsért. Baromi rosszul éreztem magam eközben, mint egy vacak stréber és emlékszem arra gondoltam, "hát nem ezért vagyunk itt?"
Az életem különböző periódusaiban eltérő önbizalommal rendelkeztem, de az egyetemen ez nagyon toppon volt! S ilyenkor nem bírtam a dicséretet, egyszerűen nem volt rá szükségem, tudtam, hogy jó vagyok.

Persze ez nem volt mindig így, ugyanis az önbizalom is olyan mint a testsúly. Állandóan változik! :) Volt olyan periódusa az életemnek, hogy annyira padlóra kerültem érzelmileg és mentálisan is, hogy egy értékesítési vezetői és félmilliós havi jövedelem után, visszamentem pultosnak... Annyira rossz passzban voltam, hogy nem tudtam eladni. Pedig a sikeres értékesítéshez rendben kell lenned magaddal!

Értékesítőként sokszor elkapott a gyomorideg, ha mondjuk egy "nagy emberrel" kellett találkoznom. Ma már zömében orvosok, ügyvédek, és cégvezetők alkotják az ügyfélkörömet, s direkt, ezt a korábbi félelmemet kezdtem el kezelni ezzel az ügyfélkörrel. Mert ha megteszed azt, amitől félsz, az mindennél jobban építi az önbizalmadat.

Ezt választottam új mottómnak, ami (még) minden egyes nap kihívás elé állít: "Nem várok el semmit és elfogadok mindent!" :)

Anyagi függés kontra anyagi függetlenség

Ha olvasol már egy ideje, bizonyára feltűnt Neked, hogy meglehetősen markáns véleményem van arról, hogy miért keressünk pénzt, hogyan kezeljük a pénzügyeinket, és miért is kellene érteni ahhoz, hogyan bánjunk vele...

Ma fogalmazódott meg bennem egy gondolat...  az anyagi függetlenség akkor a legértékesebb és a legtartósabb ha magának teremti meg az ember lánya. Még mindig olyan sok nő él anyagi függésben, kiszolgáltatottan, lekötelezetten, az állandó "kéregetés" és hálálkodás súlyos kényszerével. Az anyagi függetlenséget nem úgy értem itt, hogy válj milliomossá, hanem olyan értelemben használom, hogy soha ne légy anyagilag kiszolgáltatott senkinek. 

Előrebocsátom, nincs gyermekem (még) de, hogy én nem tudnék "csak" anya lenni, aki otthon "háztartásbeliként" a gyermeknevelésben dolgozik... nos, ez teljesen biztos. Amikor a barátommal elhatároztuk, hogy gyermeket vállalunk, egy év alatt elvégeztem egy sor képzést, hogy tudjak itthon - baba mellett - is dolgozni, ha úgy hozza a sors, hogy teherbe esem... Nem úgy hozta. De a kompetenciáim megmaradtak. Soha nem tudtam úgy tekinteni magamra, mint egy otthon ülő anyukára, aki "csak" a gyermekének él. Illetve mindennél fontosabb volt a számomra, hogy ha gyermekem lesz, tudjak mellette is pénzt keresni. Hogy ne legyek kiszolgáltatva a férjemnek, páromnak. 

Nyilván le vannak osztva ezek a szerepek, tudom én, hogy a gyermekvállalás közös projekt, és mégsem tudnám csak ezt "csinálni". Mert ha - tegyük fel - előfordul az, hogy az anyuka megszüli az első gyermeküket... aztán a másodikat - mondván - ha már úgyis kiesett a munkából, legyenek "egyszerre túl a dolgon" és majd akkor, amikor a másik is ovis lesz, visszamegy dolgozni...

Persze semmi gond nincs, ha jól alakul minden a kapcsolatban... De van-e rá garancia? Ja, ha a pap és több száz ember előtt megígérte, hogy örökké szeretni fog, akkor akkor az úgy is lesz?
Engem azért baromira megijeszt és óvatosságra int az a statisztika, hogy a házasságok több mint fele válással végződik. És szerintem jobb felkészülni arra is, hogy bármi megtörténhet, mint összeroskadni és kezet tördelni, hogy most mi lesz, ha valóban megtörténik az a "bármi"...

Ijesztően sok kapcsolat romlik el ezekben az időkben... Nézzük csak, anyuka otthon marad, jobb esetben visszavárják a munkahelyére, rosszabb esetben nem. "Kiesik" az életéből 5-6 év. Eközben nem keres, s félretett - saját - pénze a legtöbb esetben nincs, mert ugye a párok - többnyire - közös kasszán vannak, amit általában az apuka kezel, hisz ő keresi a pénzt. Anyuka gyermeket nevel. Tehát ha megromlik a kapcsolat, pl. apukának kinéz egy új hölgy a láthatáron, ami ugye benne van a pakliban... anyuka mihez kezd 2 gyermekkel, saját forrás, megtakarított saját pénz nélkül?

Épp ezért lovagolok a SAJÁT-on. Ronda dolog tudom, de ma a világot a pénz mozgatja. Írtam már, olyan ez, mint a gravitáció. Lehet vele vitatkozni, ellenkezni, lehet szajkózni a spirituális blablát, lehet támadni vagy semmibe venni, attól még minden dolog lefele esik...

S ha apuka elcsábul a hosszú combok és a feszes blúzok láttán, akkor anyuka - saját tőke nélkül - ugyancsak nehéz helyzetbe kerül, jelzem, ha önérzetes. Mert ha nem önérzetes, akkor eltűri apuka játszadozásait, ami azért baromira aláássa az önértékelését, de lehet inkább tűr, mint ahogy nagyon sokan teszik és csak belül, csendben őrlődik, mert nem mer kilépni a kapcsolatból.. és egyre csak sír a barátnőknek... "hova menjek, mit csináljak 2 gyerekkel, pénz nélkül?"

Szerintem pénzügyi öngyilkosság egy nőnek, mindent feltenni egy lapra és feláldozni önmagát a kapcsolat oltárán. Mert nem lehet tudni, hogy alakul. Ha jól alakul, akkor sem árt ha van egy kis tőke, ha pedig rosszul alakul, létkérdés, hogy legyen mihez nyúlni...

Váratlan helyzetek - kivegyem vagy ne vegyem?

Tegyük fel, úgy döntöttünk, hogy egye fene, lesz ami lesz, mi megtakarítunk! Az elhatározásunk sziklaszilárd. Nyomban átjár minket a büszkeség, erősnek érezzük magunkat és örülünk a döntésünknek.
Egészen addig, amíg nem adódik valamilyen előre nem látható, nem tervezhető, szóval be nem kalkulált kiadás vagy egy váratlan helyzet. Amire jellemző, hogy mindig jön. Ha valami, akkor ez biztos. Mit teszünk?

Ugye azonnal adja magát az ötlet, mivel "nincs más megoldás", hogy felbontsuk a lekötésünket, megszakítsuk a befizetéseket és dühösek legyünk, hogy "Mindig ez van! Megpróbálunk megtakarítani, de MINDIG közbe jön valami!"
Örök dilemma és harc, ami frusztrál is, így ismét hozunk egy döntést, hogy ezentúl nem takarítunk meg semmit, mert úgyis jön valami, ami miatt hozzá kell nyúlnunk.

Ugyanakkor sokan vannak azok is, akik felállítanak bizonyos prioritásokat és ha hoznak egy döntést, miszerint X ezer forintot, ha törik, ha szakad, leraknak havonta, akkor az kőbe van vésve, jöhet bármi, nem tántorítja el őket.

Persze ezek szélsőségek. Mert természetesen adódhat olyan helyzet, amikor valóban nincs más lehetőség, mint felbontani egy lekötést, és sürgősen intézkedni.

A megtakarítási lehetőség bemutatásánál láttuk, hogy a mai magyar bankrendszer nem igazán méltányolja a váratlan helyzeteket. Pontosabban egy megoldása van rá: a hitel!
De ha megszakítunk egy lekötést, felbontunk egy megtakarítást, megbüntet minket, sőt! még akkor is, ha hamarabb akarunk visszafizetni egy hitelt! Hiszen "ő" akkor bevételtől esik el, amit nem díjaz.

Nos, van-e különbség a váratlan helyzetek kezelése között attól függően, hogy miben takarítunk meg? 

Igen, van!

Akár a lekötött betétet, államkötvényt, lakástakarékot vagy a biztosítást hozom fel példának, mindegyik lehetőségben közös tényező az, hogyha nem fizetem végig a vállalt futamidőt, avagy nem várom ki, hogy a lekötés alól felszabaduljon a pénzem, nem kapom meg az ígért kamatot, hozamot, állami támogatást.

Mi a helyzet akkor, ha aranyban takarítok meg? A jó hír az, hogy semmi. Egyáltalán nincs helyzet. Egy havi rendszeres arany megtakarításnál, akkor vásárol a cég a nevemre aranyat, amikor befizetem hozzájuk az ellenértékét. És akkor ők, ebből a pénzből aranyat vesznek a nevemre. Olyan címletben, amit meghatározok előre. A grammostól a kilósig.

S mi történik ha egy vagy pár hónapban nem jön össze a pénzem aranyvásárlásra? Akkor annyi történik, hogy abban a hónapban nem vesznek aranyat a nevemre. Ilyen egyszerű ez! Nem sérül az addigi megtakarításom, nem szankcionálnak, nem történik semmi. Elhiszem, hogy furcsa lehet ez azoknak, akik megszokták, hogy a legkisebb elhajlásért is szankcionálják őket, de ez az aranymegtakarítás piacán így működik.  

És mi a helyzet akkor ha pénzre van szükségem?
Nos ezért jó ha többféle kiszerelésben vásárlunk aranyat, mert ilyenkor a szükséges készpénznek megfelelő összegű aranymennyiséget visszavásárolja tőlünk a cég és megkapjuk a készpénzt. Ilyen egyszerű ez.

Mindig adódik olyan váratlan helyzet, amit nem látunk előre (ugye, ezért váratlan) de ha aranyunk van, ez a helyzet nem fog minket készületlenül érni és nem kell a megoldása miatt rossz hitelekbe, cikis kölcsönkérésbe vagy egyéb kellemetlen helyzetbe sodródni. 
Valódi pénzügyi függetlenség nem létezik arany nélkül.

Az infláció kezdete

Az infláció szót nem kell magyarázni, - sajnos - mindenki ismeri. A kormányzatok is gyakran nyúlnak itthon az infláció eszközéhez, hiszen annak mesterséges növelésével a költségvetés számait javítani lehet. Nem véletlenül hívják az inflációt a szegények adójának is.



Egymilliárd pengő 1946-ból

Ám tudjuk-e, hogy mi indította el az inflációt? És mikor?
Nos, ez a történelmi fordulópont Nixon, amerikai elnök nevéhez fűződik, aki 1971-ben egy tollvonással megszüntette az aranyfedezetet. Immár 45 éve "ideiglenesen".

Egyáltalán mi az az aranyfedezet és mire jó?

Az aranyfedezet,  Eddig az időpontig csak annyi papírpénz lehetett forgalomban egy országban, amennyinek megvolt fizikai aranyban a fedezete a kincstárban. Ezért nem volt infláció, hiszen a papírpénz értékét, a mögötte stabilan álló arany garantálta. Mit tett Nixon? Egy tollvonással felszabadította az aranytartalékot, mert a vietnámi háború folytatásához pénzre volt szüksége, tehát, hogy szabadon garázdálkodjon vele.

... és elindult az infláció...

Ami a következőképpen jelent meg a gazdaságban: Az arany árát unciában mérik és dollárban kerül megállapításra. Ez igen hosszú időn át stabil volt. 1833-tól 1849-ig 18,93 dollárba került egy uncia arany (31,1 gramm). 1971-ben 40,62 dollár volt. 1972-re viszont - tehát egy év alatt - annyit emelkedett az arany ára, (58,42 dollár lett) mint az azt megelőző 137 évben összesen!

1980-ra pedig már 615 dollárt kértek az arany unciájáért.
A befektetők (már ekkor!) fejvesztve menekültek a dollárból, ami az aranyhoz viszonyítva 95 százalékot veszített az értékéből! 2011-re maguk a jegybankok sem bíztak már a dollárban, euróban és angol fontban tartott tartalékaikban, és elkezdték vásárolni a néhány éve még mellőzött aranyat.
 
Mit tett Svájc?

Míg 1949 óta Amerikában a jegybank aranytartalékai állandóan csökkentek, és a dollár értékvesztése egyre drasztikusabb méreteket öltött, addig Svájcban a bankjegykibocsátás arányában nőttek a jegybank aranytartalékai is. Svájc tehát nem törölte el az aranyfedezetet. Talán ezért tart ott, ahol.

Az arany megmaradt a legstabilabb, legkönnyebben eladható, legmegbízhatóbb vagyontárgynak, ráadásul tárolását tekintve, minden más árucikkhez képest a legpraktikusabb, a leggazdaságosabb és leginkább időtálló.

Ha ez igaz, akkor vajon miért nem térünk vissza az aranyfedezethez? Mert az oligarcháknak nem érdeke. A kormány, és a jövedelmüket féltő közgazdászok hada, érthető okokból kifolyólag, gyűlöli az aranyfedezetet. Aranyfedezet mellett ugyanis, a veszteséges bankokat nem lehet „megmenteni”. Ez természetesen jó a népnek, de nem jó a bankároknak.

A befektetési arany kezelése

Ha a korábbiakban említett 20-25 évet arra használjuk, hogy teremtsünk valami maradandó értéket, akkor - a több lábon állás jegyében - egyik lábnak nagyon jó ötlet az arany.

Nézzük miért:

„Pénzügyi válságban, magas inflációs környezetben sokan érzik úgy, hogy mindenfelől kockázatok leselkednek a megtakarításaikra, ezért tömeges vagyonmentés zajlik a papíralapú vagyonelemekből a kézzel fogható eszközökbe.” OrientPress.hu

Ennek tudatában vajon cél lehet-e a pénzünk értékének a megőrzése? Feltétlenül. S miért arannyal?
Mert minden másnál értékállóbb, mint ahogy az alábbi kép is mutatja.

Aranytartalékunk felépítését, a futamidő rugalmas megválasztásával teljesen testre szabhatjuk, amely azt jelenti, hogy általában az időtáv igen tág, 5 és 30 év között bármilyen időtartam válaszható. Ha pl. gyermekünk most 5 éves, nagy valószínűséggel 13-15 év múlva lehet szüksége egy nagyobb összegre, ha pl. a továbbtanulását vagy ha az életkezdését szeretnénk ilyen formában segíteni. Így számára pl. egy 13-15 éves periódust választhatunk.
De van még egy jó hír! Nem kötelező kivárni a futamidő lejártát, hiszen nincs lekötve a tőkénk, bármikor kivehetjük akár az összes pénzünket vagy aranyunkat.

A futamidő lejártával több lehetőség áll rendelkezésünkre.

1. Járadék
Ha Ön pl. nyugdíj célzattal takarít meg, a periódus végén, dönthet úgy, hogy felveszi az egész összeget akár forintban (vagy a világ bármely pénznemében) de dönthet úgy is, hogy megtartja az aranytartalékát - természetesen továbbra is likviden, tehát hozzáférhetően - és havonta csak annyit vált vissza belőle készpénzre, amennyire abban a hónapban igényt tart. Tehát dönthet úgy is, hogy járadék formájában veszi ki, váltja át készpénzre az aranyát.

2. Tárolás
Tároltathatja továbbra is az aranyát, ha úgy kívánja, hogy a megtakarítása továbbra is aranyban maradjon és továbbra is őrizze értékét. És természetesen bármikor dönthet úgy, (az egész futamidő alatt is) hogy kéri a kiszállítást, vagy a kifizetést vagy a járadékbeli kiutalást.

3. Kiszállítás
Az országban bárhová kiszállíttathatja az összegyűlt aranyát, ahová csak kéri.

4. Kifizetés
A világ valamennyi pénznemében kérhető az összeg kifizetése. Ez ideális pl. abban az esetben, ha gyermekünknek takarékoskodunk, aki például külföldön képzeli el az életét.

Sok cég kínál lehetőséget az ügyfeleinek saját aranytartalékuk felépítésére, így bölcsen kell megválasztani hosszú távú partnerünket!

Csakis olyan céget válasszunk:

• amelyik 999,9 ezrelék tisztaságú fizikai aranyat, (és nem ékszert!) kínál.
• aranykereskedő-házban tárolja, de kérésre kiszállítja is bárhová az országban.
• ahol valódi fizikai aranyban gyarapodik a megtakarításunk, és nem csupán egy aranyszámlán virtuális aranyban (sokan kínálnak ilyet!)
• ahol vissza is vásárolják, a megvásárolt aranyat, s jó ha ennek a költsége nem több mint 5%. (Erről alaposan tájékozódni kell, mert sok helyen ügyesen el van rejtve a visszavásárlási költség és az nem ritkán 20-25%!)

Az ügyfelek zömében a havi megtakarítást választják. Egyrészt mert nem kell milliókat átcsoportosítani máshonnan, másrészt, mert így tudják a cégek garantálni a legjobb árakat. Általában havonta egyszer, nagy tételben vásárolnak aranyat a havonta megtakarító ügyfeleiknek, ezért nagykereskedelmi árat tudnak garantálni, ami kb. 25%kal kevesebb a piaci árnál. Így az ügyfelek a grammos aranyat is kilós árban kaphatják, vagyis ugyanannyi pénzből, több aranyuk lesz, mint az egy összegben vásárlóknak, akiknek mindig azonnal és piaci áron teljesítenek.

Így az utóbbi megoldás 20-30%-kal többe kerül, viszont előnye is van. Jelenleg az arany vételi pozícióban van, így tehát ha „parkoló pályán” rendelkezésére áll nagyobb összeg, célszerű egy részét aranyra váltani és érdemes követni a több lábon állás alapelvét.

Mibe fektetnek a gazdagok II.

Az előző bejegyzésben arról volt szó, hogy a gazdagabbak milyen befektetések közül választanak:

• ingatlan
• vállalkozás
• részvény
• nemesfém
• festmény, műtárgy

Ha tanulmányozzuk egy kicsit ezt a listát, megállaípíthatjuk, hogy a legtöbb tételhez olyan komoly anyagi befektetés szükséges, amivel egy átlagember nem rendelkezik. Egy vállalkozás elindítása, egy ingatlan vagy egy festmény megvásárlása keményen zsebbenyúlós befektetést jelent. És ugye a részvényeket sem érdemes, és nem is lehet egyesével venni.... ezért egy átlagember számára alapból kiesik a lista 80%-a.

Marad a nemesfém. Nézzük csak meg hogyan is működik egy ilyen megtakarítás.

A nemesfémek, mint az arany, ezüst, platina régóta birizgálják az emberek fantáziáját. Ezek közül is talán az arany a leginkább. Gondoljunk csak arra, hogy egy valamire való western film sem készült, ahol ne ezért folyt volna a harc! :)

 

Az arany évezredes értékmérő.

• Az egyiptomiak a Nappal hozták összefüggésbe. A fáraók aranyba vonták épületeiket és síremlékeiket, hogy a gazdagságukat ezzel szimbolizálják.
• Az arany csábította Nagy Sándort Perzsiába, vette rá a portugálokat, hogy "lehajózzanak a térképről", ez vitte a spanyolokat az Újvilágba, s indította el a századokig tartó, és ezrek életébe kerülő hajszát Eldorádó (El Dorado) felkutatására…
• "Az arany a legnagyszerűbb minden dolgok között..., - írta Kolumbusz. - Akinek arany van a birtokában, az megszerezhet mindent, amit csak kíván. Őszintén szólva, aranyért a lelke is bebocsátást nyerhet a Paradicsomba."
• Az aranyfedezet 1971-ig tartotta magát, amíg Nixon, amerikai elnök el nem törölte.

Ez rendben is van, mindenki tudja, hogy az arany értékes. De alkalmas lehet-e megtakarításra? Térjünk csak kicsit vissza a befektetési szempontokhoz...

1. Biztonság
2. Hozam (nyereség)
3. Likviditás (rugalmasság) 

1. Biztonság

Az arany mindig is az értékállóság megtestesítője volt, mióta világ a világ. Ez kitűnik az alábbi összehasonlításból is, ahol több mint 100 év különbséggel két Ford fényképét látjuk. Az egyiket 1906-ból, a másikat pedig 2017-ből. Mondhatni, hogy mindkét gépjármű, koruk és típusuk egyik legmodernebb autójának számítanak. Az dollárbeli áruk természetesen különbözik, hiszen csak eltelt közben 100 év! Ám ha megnézzük az aranybeli árukat, leesik az állunk! Ugyanannyi 1906-ban, mint 2017-ben! ... Azt gondolom, ennél semmi sem fejezi ki jobban az arany biztonságosságát és értékállóságát!

2. Hozam

Ide is készültem egy képpel. Érdekes gondolat, hogy az az euro, amit mostanában annyira favorizálnak, a bevezetése után 10 évvel már közel csak a felét éri az akkori értékének. Vajon mi várható a következő tíz évben?
Ezzel szemben, ha 2002-ben 1 eurot aranyba fektettük volna, ma 3 eurot érne.

3. Likviditás

Rugalmasságát tekintve az arany magasan a legkiemelkedőbb megtakarítási forma, hiszen különféle kiszerelésekben kapható, 1 grammostól az 1 kilósig. 
Így egy komoly aranytartalék, havi kisebb megtakarítási összegekből is rugalmasan és könnyen felépíthető. S miért jó még a különböző kiszerelés? Mert ha váratlan kiadásunk adódik, és sürgősen pénzre van szükségünk a kisebb lapkák könnyedén pénzzé tehetők, így nem vagyunk elvágva a pénzünktől.

S talán a legfontosabb tulajdonsága e megtakarításnak az, hogy bármikor szüneteltethető, ha éppen  nem áll rendelkezésünkre a szükséges összeg, akkor abban a hónapban nem vásárolnak nekünk aranyat. Ilyen egyszerű ez!

Mibe fektetnek a gazdagok? I.

Most nézzük meg mi a különbség a gazdagok és az átlagemberek befektetési döntései között.

A legmarkánsabb különbség a következő:

A gazdagabb réteg olyan befektetési formákat választ, ahol a pénze egyre többet ér, nem pedig kevesebbet.

Ezért ők olyan vagyongyarapítási formákat választanak, ahol egyre nő a pénzük értéke, és ezt úgy tudják megtenni, hogy a megtakarításaikat nem pénzben tartják. Míg ha visszatérünk egy gondolat erejéig az előző bejegyzésben említett átlagemberek megtakarításaihoz, láthatjuk, hogy ott végig pénzben történik a takarékoskodás. Azt nem váltják semmi értékesebbre. 

A gazdagabbak ellenben ezeket választják:

• ingatlan
• vállalkozás
• részvény
• nemesfém
• festmény, műtárgy

A céljuk a vagyonuk gyarapítása. Ezért megtakarításaikban főleg azokat a dolgokat részesítik előnyben, amelyek a pénznél értékesebb tartalommal bírnak. Hiszen míg a pénzünk értéke bármikor elérheti a nullát (mint ahogy már meg is történt a történelemben) addig egy ingatlan vagy egy aranyrúd értéke soha nem érheti el a nullát, mert ezek önmagukban is értéket képviselnek. Nem csak egy egyezmény keretében mint a pénz. Hiszen miből van a pénz? Papírból. Értékes-e a papír? Hát... egy ingatlannal vagy egy aranyrúddal összehasonlítva... NEM.

Ha tanulmányozzuk egy kicsit a fenti listát, megállapíthatjuk, hogy a legtöbb tételhez olyan komoly anyagi befektetés szükséges, amivel egy átlagember nem rendelkezik. Egy vállalkozás elindítása, egy ingatlan vagy egy festmény megvásárlása keményen zsebbenyúlós befektetést jelent. És ugye a részvényeket sem érdemes, és nem is lehet egyesével venni.... ezért egy átlagember számára alapból kiesik a 80%-a ennek a listának.

Mi marad? A nemesfém. Érdekes lehet ez a számunkra? No hamarosan kiderül...