Tegyük fel, úgy döntöttünk, hogy egye fene, lesz ami lesz, mi megtakarítunk! Az elhatározásunk sziklaszilárd. Nyomban átjár minket a büszkeség, erősnek érezzük magunkat és örülünk a döntésünknek.
Egészen addig, amíg nem adódik valamilyen előre nem látható, nem tervezhető, szóval be nem kalkulált kiadás vagy egy váratlan helyzet. Amire jellemző, hogy mindig jön. Ha valami, akkor ez biztos. Mit teszünk?
Ugye azonnal adja magát az ötlet, mivel "nincs más megoldás", hogy felbontsuk a lekötésünket, megszakítsuk a befizetéseket és dühösek legyünk, hogy "Mindig ez van! Megpróbálunk megtakarítani, de MINDIG közbe jön valami!"
Örök dilemma és harc, ami frusztrál is, így ismét hozunk egy döntést, hogy ezentúl nem takarítunk meg semmit, mert úgyis jön valami, ami miatt hozzá kell nyúlnunk.
Ugyanakkor sokan vannak azok is, akik felállítanak bizonyos prioritásokat és ha hoznak egy döntést, miszerint X ezer forintot, ha törik, ha szakad, leraknak havonta, akkor az kőbe van vésve, jöhet bármi, nem tántorítja el őket.
Persze ezek szélsőségek. Mert természetesen adódhat olyan helyzet, amikor valóban nincs más lehetőség, mint felbontani egy lekötést, és sürgősen intézkedni.
A megtakarítási lehetőség bemutatásánál láttuk, hogy a mai magyar bankrendszer nem igazán méltányolja a váratlan helyzeteket. Pontosabban egy megoldása van rá: a hitel!
De ha megszakítunk egy lekötést, felbontunk egy megtakarítást, megbüntet minket, sőt! még akkor is, ha hamarabb akarunk visszafizetni egy hitelt! Hiszen "ő" akkor bevételtől esik el, amit nem díjaz.
Nos, van-e különbség a váratlan helyzetek kezelése között attól függően, hogy miben takarítunk meg?
Igen, van!
Akár a lekötött betétet, államkötvényt, lakástakarékot vagy a biztosítást hozom fel példának, mindegyik lehetőségben közös tényező az, hogyha nem fizetem végig a vállalt futamidőt, avagy nem várom ki, hogy a lekötés alól felszabaduljon a pénzem, nem kapom meg az ígért kamatot, hozamot, állami támogatást.
Mi a helyzet akkor, ha aranyban takarítok meg? A jó hír az, hogy semmi. Egyáltalán nincs helyzet. Egy havi rendszeres arany megtakarításnál, akkor vásárol a cég a nevemre aranyat, amikor befizetem hozzájuk az ellenértékét. És akkor ők, ebből a pénzből aranyat vesznek a nevemre. Olyan címletben, amit meghatározok előre. A grammostól a kilósig.
S mi történik ha egy vagy pár hónapban nem jön össze a pénzem aranyvásárlásra? Akkor annyi történik, hogy abban a hónapban nem vesznek aranyat a nevemre. Ilyen egyszerű ez! Nem sérül az addigi megtakarításom, nem szankcionálnak, nem történik semmi. Elhiszem, hogy furcsa lehet ez azoknak, akik megszokták, hogy a legkisebb elhajlásért is szankcionálják őket, de ez az aranymegtakarítás piacán így működik.
És mi a helyzet akkor ha pénzre van szükségem?
Nos ezért jó ha többféle kiszerelésben vásárlunk aranyat, mert ilyenkor a szükséges készpénznek megfelelő összegű aranymennyiséget visszavásárolja tőlünk a cég és megkapjuk a készpénzt. Ilyen egyszerű ez.
Mindig adódik olyan váratlan helyzet, amit nem látunk előre (ugye, ezért váratlan) de ha aranyunk van, ez a helyzet nem fog minket készületlenül érni és nem kell a megoldása miatt rossz hitelekbe, cikis kölcsönkérésbe vagy egyéb kellemetlen helyzetbe sodródni.
Valódi pénzügyi függetlenség nem létezik arany nélkül.