 |
| "Eat me" - egyél meg, "drink me" - igyál meg |
Hogy finoman szólva, marhaság.
Mert ha egy termék eladja önmagát, akkor nincs szükség értékesítőkre, hálózatra, trénerekre, és egyáltalán senkire sem. Akkor nem kell menedzselni a terméket csak nyomatni kell a TV-ben, percenként milliókért a reklámot és fogadni az örjönő tömeget, aki remegve várja, hogy vehessen, aláírhasson, szerződhessen, akármi... És ez történik? Nem. (Holott vagyunk mi is, és mennek a reklámok is!)
Nagyon félrevezető ez a kinyilatkoztatás, már csak azért is, mert ha új kolléga fejét tömjük vele, szegénynek fals elvárásai lesznek saját magával, az ügyfelekkel, s egyáltalán a munkával szemben. Mert az ilyen kolléga, beleeshet abba hibába, hogy a megbeszélésen nem a célok felderítésére, az igények felmérésére, megtalálására és egy (vagy több) megoldás felkínálására fókuszál, csupán termékinformációk felsorolására szorítkozik. Viszont ezzel a módszerrel egy ügyfél sem fog soha magáénak érezni egy terméket sem. S tudjuk mi lesz ennek a vége: "Köszönöm - mondja az ügyfél - maga igazán felkészült. Majd átgondolom és ha kell valami hívom. Pá!"
S a delikvens, akinek azt mondták "nyugi, ez a termék eladja önmagát", nagy szemeket mereszt, mert nem érti, mi történt, és az ügyfélre mérges, hogy lehet ilyen "hülye", hogy nem fogja fel ez milyen jó!
Ez a gond, ha nem tárunk fel igényeket, és nem kínálunk megoldást rá. Tehát, ha nem értékesítünk csak termékinformációkat sorolunk. (Szeretném kiemelni: az értékesítés nem a rásózással egyenértékű, hanem az értékek közvetítésével! Egy meglévő vagy feltárt feladat vagy probléma megoldására irányuló törekvéssel.)
S, hogy mi köze ennek a nyugdíjhoz?
Ajaj! Több, mint gondolnád!
A legtöbb ember tudja és érzi, hogy lépnie kellene ebben a kérdésben. Tudja és érzi, hogy nem számíthat sem az államra, sem az önkormányzatra, sem a társadalombiztosításra, (valaki még a családjára sem), mégsem lép.
Pedig azt gondolhatjuk, hogy senkinek sem mindegy, milyen minőségben éli az életét, tehát a nyugdíjkérdés mindenkinek fontos kellene hogy legyen!
Mert nagyon nem mindegy, hogy vegetálni fogunk idős napjainkban, vagy pedig mi leszünk azok, akikre irigykednek a többiek!
Számodra mi lenne a jobb? Hol vérben forgó, hol meg könnyekben úszó, üveges szemekkel meredni az ismerősök facebook bejegyzéseire, nézegetve a mosolygós arcú fényképeket arról, hogy mikor hol jártak, és átkozottul sajnálni (magadat), hogy miért nem tettél te is valamit, még időben, vagy pedig Te leszel az, akik kajánul vigyorgó szmájlik kíséretében posztol ilyen bejegyzéseket!? Hm?
Na, melyik tetszene jobban? :)
Tehát, ha abból a feltevésből indulunk ki, hogy minden olyan termék, ami fontos és szükséges a későbbi jobb és tartalmasabb élethez, eladja önmagát, akkor - elvileg - a nyugdíjjal kapcsolatos megtakarításoknak is tudniuk kellene ugyanezt! S így van? Nem. Kell hozzá a média, kellenek az ilyen témájú cikkek és kellenek az értékesítők, hogy fel- (és ki-) nyissák az emberek szemét és fülét - átkiabálva az iszonyú reklámzajon - hogy észrevegyék és meghallják, hogy miért, hogyan és merre kell lépniük. Pedig pontosan tudja mindenki, hogy idősen már nem lesz képes olyan munkát végezni és annyi pénzt keresni, mint az aktív éveiben, s ha most nem lép, vacak éveknek néz majd akkor elébe, mégis sokan csak punnyadnak tovább bele a hétköznapokba és várják, hogy hasson az erő... 😄
Az, hogy fel kell nyitni az emberek szemét, nyilván nem azt jelenti, hogy KI KELL OKTATNI, hanem azt, hogy KELL OKTATNI őket! Az emberek viszont már nem tudják kiben bízhatnak, és ki az, aki csak át akarja verni őket. Aki nincs otthon a pénzügyekben, azt egy ügyeskedő, csak a jutalék mértékét néző ügynök könnyen behálózhat és rásózhat egy olyan terméket, amivel az ügyfél a célja közelébe sem kerül!
Nemrég hallottam egy pénzügyi szakember szájából a következőt: csak olyan dologba fektess pénzt, amihez értesz! Rendkívül megfontolandó tanács! (Olyannyira megtetszett, hogy hivatásom mottójául választottam.)
Ennek az egyszerű mondatnak a segítségével nagy biztonsággal ki tudod majd szűrni az inkompetens kóklereket, akik csak a pénzedre utaznak. Minden pénzügyi tanácsnál gondold végig a következőket: Értem amit mond? Látom, hogy miből és hogyan keletkezik a hozam? Logikus, hogyan gyarapodik a pénzem? Átlátható a termék "működése"? Kontrollálható a megtakarításom?
Az írásaimmal ebben szeretnék a segítségedre lenni. Egy komplex képet fogok neked adni arról, hogy milyen a jelenlegi megtakarítási piac, mit kell kérdezni a tanácsadóktól, hogyan lehet kiszűrni a kamut, és az egyes termékek milyen előnyöket, hátrányokat, lehetőségeket és veszélyeket rejtenek. Igyekszem mindezt érthető, követhető és közvetlen módon részletesen bemutatni, semmit sem eltitkolva, vagy fényezve és mellőzve az online médiumok stílusára jellemző, pénzügyi szakzsargon elemeit.
