Az értékesítés mint szabadságfaktor

Félreértés ne essék, senkit sem buzdítok arra, hogy értékesítőnek álljon! Ez csak egy alternatíva. Senkit sem lehet arra rávenni, hogy értékesítő legyen és értelme sincs, mert - bár nem hiszek abban, hogy erre születni kell - azonban elszántság és valamilyen belső késztetés igenis kell ehhez a hivatáshoz. Mert hivatás ez, sőt művészet! Az emberi kapcsolatépítés művészete!
Sokan elítélik az értékesítőket, mert félnek tőlük. Félnek, hogy képzettségüket és kommunikációs képességeiket arra használják, hogy mindenkire minden vacakot rásózzanak. Hát nem. Aki hivatásának választotta az értékesítést, ilyet nem tesz. És azért nem, mert hosszú távon is jól működő emberi kapcsolatok kiépítésére törekszik. Ezt inkompetens módon és bóvli termékek emberekre tukmálásával nem lehet elérni. A jó értékesítő empatikus és figyelmes. Érdeklődik és meghallgat. Kérdez, hogy megismerjen és úgy szolgáltat, hogy közben értéket közvetítsen.

Én ebben találtam meg a szabadságomat. És tudom, ha jól végzem a feladatomat, akkor nem kell aggódnom sem a jelenem, sem a jövőm miatt. Nem érdekel a politika, hogy épp ki van kormányon, korrupt-e vagy sem, ki a polgármester, hogy lett az, milyen új adót vezetnek be, kik és miért stb. ezekkel nem foglalkozom. Ráhatásom nincs a dologra, változtatni nem tudok rajta, akkor meg minek idegeljem magam ezeken feleslegesen? Én csak szolgáltatok. És ezáltal függetleníteni tudom magam minden ilyen maszlagtól.

Akkora a szabadságfaktor az értékesítésben, hogy akár most foghatnám magam és elköltözhetnék egy másik városba, megyébe is, vagy ha beszélem azt adott ország nyelvét, bármelyik országba is, és garantáltan találnék munkát maximum két héten belül. Nem mondom, hogy azonnal vezetőit, de nem is kellene éhbérért napszámban dolgozom! A jó értékesítőket mindenhol jól megfizetik. És jó értékesítőnek tartom magam. (Ez volt a reklám helye). 😄 Később pedig lehet jobb, minőségibb állást is találni, amit jobban szeretek, ami jobban megfelel a jövőképemnek, az elképzeléseimnek. Ez a szabadság! Tudom, mert megtettem már. Elköltöztem már úgy egy másik városba, hogy fogalmam nem volt mi vár ott rám, hol fogok dolgozni, én csak magamban bíztam. És bejött. Mert ez mindig bejön! :)

Sokan, akiknek mondom: "Takaríts meg, gondolj a holnapra, vegyél igénybe vagyontervezési tanácsadást, hogy tudd, jelenleg hol tartasz, és hol fogsz 20 év múlva, ha így haladsz...", kivetik ezt a nyakukból és még rám mérgesek, hogy örülnek ha kajára telik! Rendben. Ha elégedett vagy a helyzeteddel, akkor oké. De ha nem elég amit keresel, és nagyobb az igényed, akkor viszont változtatnod kell. Ezt senki nem teszi meg helyetted.

Van erről egy székely vicc:
Az egyik székely vendégségbe megy a másikhoz.
A házban, a kandalló előtt fekszik egy kutya a padlón és vonyít.
Kérdezi a vendég: - Na! Mér' vonyít ez a kutya?
Mire a másik: - Hát ott kiáll a padlóból egy szög és az szúrja.
- De hát mér' nem megy odébb?
- Ja, hát annyira még nem szúrja!

Majd ha Téged is eléggé szúr a szög, akkor változtatsz, addig nem. De tudd, sajnos senki nem fog eléd állni és álmaid állását a lábaid elé helyezni, hogy: "Drága Barátom! Csak Önre vártunk! Lenne szíves nálunk dolgozni a jelenlegi jövedelme ötszöröséért?"

Neked kell ötletelni, kreatívnak lenni, kitalálni, megvalósítani álmaid állását. De van egy jó hírem is! Ma ezt sokkal könnyebb megtenni és kivitelezni, mint korábban bármikor!
Talán egy webáruházat szeretnél üzemeltetni, vonzanak az online megoldások, az internet adta lehetőségek? Akkor erre kell rámozdulni. Ki kell lépned a pihe-puha komforzónádból - egyébként is már kagylósra feküdted - és a szabadidőd egy részét feláldozni a jövőd oltárán.
Képezned kell magad, tanulni, szakértővé válni a területen, hogy felnézzenek rád, és aztán hajrá. Az elején szinte csak időbe kerül a projekt, viszont ha igazán, komolyból akarod csinálni, akkor nem ártanak a könyvek, a képzések, tréningek, konferenciák.
A világ, a piac gyorsan változik. Vagy lépést tartasz vele, ha labdába akarsz rúgni vagy siránkozhatsz a nyugdíjcsekkjeid miatt, ha eljön az ideje.

Ha egyáltalán lesznek még nyugdíjcsekkek. De az is lehet, hogy majd csak odatartjuk a karunkat az ATM csipleolvasójához, ami közli: "Önnek lejárt a szavatossága. Az átlag életkori statisztikák alapján, az Ön részére kifizethető nyugdíj, már kiegyenlítésre került. Ön túllépte a korhatárt és még életben van. Kérem, panaszával forduljon az ügyfélszolgálathoz! 4-es gomb."

Ha pedig megvalósul honapáink utópiája, miszerint benne van az alkotmányban, hogy mindenki köteles gondoskodni idős szüleiről, tehát ez nem az állam gondja kéne, hogy legyen, akkor a mai 30-as, 40-es korosztályra kutya világ lesz itt kérem!

De erről bővebben nemsokára...