Te mennyire adsz mások véleményére? II.

Ha valakinek baja van Veled, azt nem Neked kell kezelned, hanem neki, mert ez az ő problémája, nem pedig a tied! A saját bizonytalanságát, a magával való rossz kapcsolatát, avagy önutálatát fejezi ki ilyen formában. Kivétel nélkül mindig.

Mondjam a saját példámat?
Hát jó, kiadom magam... :)
Mivel elég jó a kapcsolatom magammal, és ismerem is magamat mint a rossz pénzt, tudom, hogy mikor vagyok érzelmileg és lelkileg stabil, és mikor kevésbé. Magyarul, tudom, hogy mikor van bajom magammal. Akkor, ha elkezdek másokat kritizálni!
Természetesen ezt csak bizonyos keretek között teszem.
Nem jellemző, hogy vitáznék bárkivel is, alapvetően pacifista vagyok. De tudom, és érzem magamon, hogyha rossz passzban vagyok, akkor megnövekszik a kritikus megjegyzéseim száma. Ez leggyakrabban nálam úgy jelentkezik, hogy pl. sétálok az utcán és ha látok valakit, aki mondjuk nem az alkatának megfelelően van felöltözve, pl egy erősen teltkarcsú nőt, aki az alakját cicanadrágba és rövid felsőbe bújtatja, vagy a hajfestés a feje feléig le van nőve, vagy stílusban egymáshoz egyáltalán nem illő ruhákat vesz magára, akkor elég radikálisan meg van a véleményem róla, tehát magamban megjegyzem, hogy ez - finoman szólva - nem a legszerencsésebb viselet neki. Ám mivel intelligens és jólnevelt vagyok, és semmi esetre sem szégyenítenék meg senkit, így természetesen sosem adok hangot az efféle véleményemnek.

Ezzel csupán azt akartam érzékeltetni, hogyha Te is szoktad figyelni magad, vedd észre, hogy Te is - mint mindenki - akkor vagy kritikusabb másokkal ha  - valamiért - önmagaddal nem vagy kibékülve. Így a vélemény, amit ilyen esetben megfogalmazol nem a másikat minősíti, akinek - szerinted - szól, hanem saját magadat.

Viszont ellenpéldát is tudok mondani a saját életemből! (Honnan máshonnan?) :)

Az esetek igen nagy százalékában (és egyre inkább) azért rendben vagyok magammal és ilyenkor nagyon könnyen és örömmel hangot adok a pozitív véleményemnek, akár idegenek felé is.

Pl. sétáltam az utcán (igen gyakran történik velem ilyesmi) :) és szembe jött velem egy nő. Láttam rajta, hogy most jöhetett ki a fodrásztól, mert kissé idegesen lapigatta a tökéletesen beállított haját. Tetszett nekem a fazonja és a színe is, ezért megálltam előtte és azt mondtam neki:

- Szerintem őrült jó a haja! Nagyon jól áll!

- Komolyan mondja? - kérdezett vissza félénk mosollyal.

- Igen. - feleltem. - Tudja, nem vagyok híve az olcsó bókoknak. Csak akkor dicsérek, ha valami valóban tetszik! - Mosolyogva haladtunk tovább... A nő, szerintem otthon tuti elmesélte, hogy egy őrült nőszemély "letámadta" az utcán! :)

Mi a konklúzió? Mi a teendőd, ha bántanak? Hogyha bármikor úgy érzed, azt tapasztalod, hogy valaki negatívan nyilatkozik rólad, nyíltan baja van veled, ne a sértődés legyen az első reakciód. Ehhez persze önuralom kell, 10 emberből 9-et azonnal elkap az indulat, hiszen a EGO közbeszól. Te inkább kérdezd meg tőle, hogy mire alapozza a véleményét, miért gondolja azt, amit mondott. Érdekes válaszokat fogsz kapni, tele általánossággal, közhelyekkel, akár koholt vádakkal...
Van egy könyv, amit nagyon javaslok elolvasásra azoknak, akiknek ezzel problémájuk van. A címe: Verbális önvédelem (itt a képen)

Tehát ha támadás ér, tudd, hogy a harag és a düh sohasem Rád irányul, hanem mindig a támadónak saját magára, s ebben a szellemben is kezeld a véleményét. Emlékszel még a komoly óvodai szócsatákra?
- Hülye vagy!
- Hülye, aki mondja! :)

Ne feledd - különösen akkor ne - ha véleményt fogalmazol meg, hogy a vélemény mindig azt minősíti, akitől származik.