Mottóm

Mottóm

2014. október 16., csütörtök

Első bejelentett állásaim...

Klasszisokkal jobban szeretem a vállalkozói létet, de persze az életemben volt egy párszor bejelentett állásom. Pl. az első "normális" munkám az újságkihordás volt, 19 évesen. Hajnali 3 órakor keltem hetente 6x (hú, de komoly volt!), irány a Nagyállomás, ott volt az elosztó, megpakoltam a biciklimet és mivel a belváros volt a körzetem (Kálvin tér, Hunyadi utca, Csapó utca, Hatvan utca eleje) - jó esetben - hétre már otthon is voltam, s visszafeküdhettem aludni. De a munka nem csak ennyiből állt, hiszen akkor még nem volt számlás fizetés, így nekem kellett beszedni az újságpénzt is. Nem kerestem agyon magam, de nem is vette el sok időmet. Viszont nem igazán tudtam ráhatással lenni arra, hogy mennyit keresek. Csak ha toboroztam volna újabb újságelőfizetőket, de ahhoz igen sokat kellett volna, hogy észrevehető legyen a fizetésemen.

22 évesen megint "újságos meló" akadt, kettő is. Nappal árultam, éjjel "töltöttem" az újságot. Mivel sok energiám volt, éjszaka is dolgoztam. Akkor még a Hajdú Apró két darabból állt, s a nyomdában nekünk kellett összerakni, illetve ha egy megrendelő szórólapot akart a Naplóba tetetni, azt mi tettük bele. Gondolom, mindenki sejti, mennyire szórakoztató, intellektuális és ingergazdag meló volt! :)

Nappalra pedig kaptam egy 2x2 méteres újságos pavilont, abban kellett lennem reggel 5-től - este 6-ig. (Mosdó nem volt benne! - oldd meg, ahogy tudod alapon) Most mondjam, hogy imádtam? :D Egy nagyon lelakott, kis forgalmú pavilon volt Debrecenben, a Bólyai utcán. (Már rég nincs meg, egy pizzéria van a helyén.) Egy dolgot viszont nagyon szerettem ebben a munkában! Volt egy alapfizetésem - nem emlékszem már mennyi - és a többi jutalék, az eladások után. Itt már felcsillant a szemem! Ha jutalék van, akkor az én kezemben van a gyeplő! Hiszen nyilván tőlem függ, hogy mennyi lesz a forgalom. (Itt egy korabeli fénykép - már fogalmam nincs ki csinálta rólam...)  :)

És elkezdtem minden reggel kipakolni a friss újságokat, készítettem egy megállítótáblát, a dohányárunak, beszélgettem az emberekkel, milyen téma érdekli őket és ajánlottam nekik újságot abban a témában! "Látta már ezt..." "Ó várjon csak, most érkezett erről valami, azonnal mutatom, talán érdekesnek fogja találni... " Nem tudtam, hogy ez már értékesítés, egyszerűen csak érdeklődtem az emberek iránt, akik szerették ezt a figyelmet és a kedvességemet.
Emlékszem, volt egy pasi, aki azt mondta őt a pornó téma érdekli. :) Csak neki rendeltem hát ilyen újságokat is, s mindig el is vitte. Voltak törzsvevők, akik minden nap jöttek és mindig ugyanazokat a lapokat kérték, nekik, ezek mindig névre szólóan el voltak rakva. Sokan megdicsértek, hogy milyen szépen "belaktam" a pavilont, milyen "kellemes kis hely" lett belőle! :) És nem utolsósorban a forgalom ugrásszerűen megnőtt! 5x annyit termelt a kis bódé, mint korábban!

Volt egy vevőm, akivel különösen szerettem beszélgetni. 40 éves pasi, orvoslátogató volt egy gyógyszergyárnál. Azt mondta, "csodát" műveltem a pavilonnál, nekem marketinggel kellene foglalkoznom. Azt se tudtam mit jelent a szó, de olyan "elegánsan" hangzott. És akkor, ott elindult bennem valami... :)